Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. 6t jogelődeire, s tekintve, hogy az ingatlan épület-tulajdonosi és földhaszonélvezői joga — a fentebb emiitetteket kivéve — a kincstár engedélye nélkül, tehát jogellenesen ruháztatott át 1. r. alperes többi jogelődeire s igy elsőrendű alperesre, — ennélfogva elsőrendű alperes az ingatlannak felperes birtokába leendő átbocsátására s ezen ingatlanból őt illető épület-tulajdonosi és földhaszonélvezői jog törlésének tűrésére kötelezendő volt, Minthogy azonban felperes nem bizonyította azt, hogy az ingatlan tekintetében magának igényelt azon különös jog, hogy az ingatlan birtokba adását s az azon emelt épületeknek az épület-tulajdonos veszélyére és kárára leendő eltávolítását bármikor követelheti, a törvényen alapulna, abból pedig, hogy az ingatlan tulajdona és haszonélvezete felperes és 1. r. alperes között meg van osztva, ez a joga nem származik; tekintve, hogy a B) a. szerződést, melyből eme joga következnék, 1. r. alperes alá nem irta; tekintve, hogy bár a telekkönyv szerint felperest az ingatlan földtulajdonjoga megilleti, azonban nem tűnik ki az, hogy a földtulajdonjog a fent jelzett különleges természettel illetné meg felperest; tekintve, hogy a tanuk nemcsak nem igazolták azt, hogy a kincstári telepitvény tulajdoni joga tekintetében felperes által magának igényelt ezen különös jog köztudomású lenne, sőt a tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy ezen kincstári telepitvényből olyanok is birnak telket, akik nem kincstári munkások, ennélfogva valószínűvé van téve, hogy 1. r. alperes a felperes ezen különös jogáról nem is tudott s ezt támogatja az is, hogy 1. r. alperest jogszerzésének első 6 évében felperes az ingatlan birtokában nem háborította; tekintve, hogy nem nyert beigazolást, hogy 1. r. alperes a felperes ezen különös földtulajdoni jogának tudatában, tehát rosszhiszemüleg szerezte meg az ingatlan épület tulajdonosi s földhaszonélvezői jogát, annyival is inkább, mert sem 1. rendű alperes közvetlen jogelődeiről, sem ezek közvetlen jogelődeiről nem bizonyult be, hogy ezek kincstári bányamunkások lettek volna; tekintve pedig, hogy az ellenkező bebizonyítást nem nyervén 1. rendű alperes jóhiszemű szerzőnek tekintendő s ezen körülményt nem befolyásolhatná az sem, ha az ingatlan helyszínelése alkalmával felperes kincstár ezen többször emiitett különös jogot magának kikötötte s ezen kikötésnek a helyszinelési iratokban nyoma is volna; ezeknélfogva a rendelkező rész szerint Ítélni kellett. (1905 február 25. 1060/905. sz. a.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1905 április 26. 1622/905. P. sz. a.) A kir. Ouria: A kir. tábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A tanuk vallomásával bizonyítottnak tekintendő^