Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

60 Magánjogi Döntvénytár. kárára és veszélyére eltávolítani s a telket szabad rendelkezése alá visszavenni. Ezen jogából folyólag a kincstár felszólította elsőrendű alperest, mint aki az ingatlan épület-tulajdonosi és földhaszonélvezői jogát megszerezte, hogy vagy irja alá a B) alatti szerződést vagy távolítsa el az ingatlanon emelt épületeit s a telket a kincstár birtokába bocsássa vissza, elsőrendű alperes azonban ezt tenni vonakodott. Minthogy pedig elsőrendű alperes a kincstárral semminemű szerződéses viszonyban nem áll s a kincstár irányában semminemű kötelezettséget teljesíteni nem akar, az ingatlanra pedig felperesnek szüksége van, fentebbi jogából kifolyólag kéri felperes az elsőrendű alperest, mint aki az ingatlan épület-tulajdonosi és földhaszonélvezői jogát annak tudatában, hogy az kizárólag munkáslakásul szolgál s mint ilyen, egyedül a jogosított személyére van korlátozva, a kincstár beleegyezése nélkül, tehát jogellenesen és rosszhiszemüleg megszerezte, az ingatlannak a kincstár birtokába leendő visszabocsátására, az azon emelt felülépitmények eltávolítására stb.; másodrendű alperest pedig, mint aki az ingatlanra elsőrendű alperes javára bekeblezett épület-tulajdonosi s földhaszonélvezői jogra 4000 frt erejéig rosszhiszemüleg zálogjogot kebeleztetett be, annak tűrésére kérte kötelezni, hogy zálogjoga töröltessék. Elsőrendű alperes tagadta, hogy felperesnek az ingatlanra a fent körülirt különös joga volna, tagadta, hogy ő ezen különös jog tudatában, tehát rosszhiszemüleg szerezte volna meg az ingatlant. Másodrendű alperes tagadta, hogy zálogjogát a felperes különös jogának tudatában, tehát rosszhiszemüleg szerezte volna. Tekintve, hogy a telekkönyvi kivonat szerint az ingatlan már eredetileg akként lett telekkönyvezve, amint az előírva vau, hogy tudniillik a házhelynek a kincstár a tulajdonosa, annak haszonélvezője s az épületek tulajdonosa pedig elsőrendű alperes jogelődei; tekintve pedig, hogy a telekkönyvi állapot mi kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy elsőrendű alperes jogelődeinek haszonélvezeti joga nem a törvényen, hanem a felperes mint tulajdonos intézkedésén alapul; minthogy a telekkönyv szerint elsőrendű alperes jogelődeit is csak a haszonélvezeti s épület-tulajdonjog illette meg, és hogy ennélfogva elsőrendű alperes az ingatlant csakis a telekkönyvileg kitüntetett minőségben szerezhette meg, minthogy ezt jogelődei is csak ily megoszlott minőségben bírták, végül, hogy felperes beigazolta "azt, hogy a telek a kincstári bányamunkások számára alapított telepitvény része egyedül munkáslakásul szolgál s mint ilyen egyedül olyannak személyére van korlátozva, ki a kincstár irányában szolgálatot teljesít, s az ingatlan épület-tulajdonosi s földhaszonélvezői joga csakis ily minőségben ruháztatott át elsőrendű alperes közvetett