Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Gyámsági törvény. Ált. határozatok. 017 állás betöltéséhez a kifogásolt tételek alatt felsorolt polgári ru­hák nem szükségesek, azokat tehát olyanoknak kell ítélni, amelyekre a kiskorúnak életfenntartására szüksége nincs, követ­kezéskép a kereseti számlák ezen tételeinek szállításából a kis­korura érvényes kötelezettség nem származik. (1905. ian. 13. I. G. 319.) 4. §. Életök 18-ik évét betöltött kiskorúak teljesko­ruakká válnak, ha a gyámhatóság által nagykorusíttatnak. A nagykorúsítás előtt a szülők, nagyszülők s ezek nemlétében a legközelebbi oldalrokonok s a gyám meg­hallgatandó. Nagykorusításnak akkor van helye, ha a kiskorú sa­ját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettség­gel bir. Ha a nagykorúsítás az ezen §. értelmében meghall­gatottak egybehangzó véleménye alapján adatik meg, ah­hoz további jóváhagyás nem szükséges, ellenkező esetben a határozat jóváhagyás végett a felsőbb gyámhatósághoz hivatalból felterjesztendő. V. ö. MT. 17. §., fent 1. 188. s k. II. V . ö. alább 7., 9., 39., 142., 143. §§. A nagykorúsítás iránt előterjesztett kérelem okainak vizs­gálata kizárólag a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (C. 3518/1921., M. Tára IV. 107. sz.) Budapesti tábla: Oly kiskorút, ki annak irányában, kivel jogügyletet köt, oly módon viselkedik, melyből ama szándéka tűnik ki, hogy elhitesse vele, miképp ő nagykorú, a törvény amaz oltalmában, mely a kiskorút rendszerint illeti, nem részesítheti s ennélfogva a vele szerződő jóhiszemű harmadik személy irá­nyában a szerződésben elvállalt kötelezettségért éppen úgy fele­lős, mintha nagykorú volna. (90. jun. 23. 32779.) — Curia: Hhagyja, mert a per adataiból kitűnik, hogy felperes a szóban forgó ügyletek megkötése idején 20 évet meghaladott és nős egyén volt, ki kereskedelmi ügyletekkel tényleg önállóan is fog­lalkozott és mert ily helyzetben az a körülmény, hogy felperes a jelzett időben kiskorú volt, a jogügyleteket egymagában érvény­telenné nem teszi, minthogy az 1877: XX. t.-c. értelmében a kis­korúak részéről létesített visszterhes jogügyletek nem feltétle­nül semmisek, sőt az idézett törvény 4. §-a szerint a 14 évet betöltött kiskorúak, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak, arról, mit szolgálatuk vagy munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek és így ezen keresményük erejéig visszterhes ügyletet is köthetnek. (91. jun. 2. 8432. M. 670.) Az 1877: XX. t.-c. 4. §-a a nagykorúsítás tekintetében egye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom