Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

610 Gyámsági törvény. készpénzt és az 50 írt értékű bivalyt átvette, csak 21 éves, tehát kiskorú volt. Minthogy pedig azon körülmény, hogy alperes ez időben már nős volt, alperesnek a kiskorúságban kötött és ekként érvénytelen terhes ügyletét hatályossá nem teheti; kétségtelen, hogy felperesek, mint alperes néhai nejének oldalrokonai, alperes nejének örökségi osztályrészét, alperesnek a B-/. alatti okirat szerint történt átvétele alapján, sikerrel csak akkor követelhetnék, ha bizonyítanák azt, miszerint alperes neje örökségét saját vagyonába beruházta; minthogy azonban felperesek mi bizonyítékot sem szolgáltattak arra nézve, hogy alperes neje örökségét saját vagyonába befektette, mindkét alsóbírósági ítélet megváltoztatásával, felperes elutasítandó volt. (C. 91. jan. 14. 4117/90. M. 673.) Hasonló: C. 96. márc. 31. 2127. (M. 12.401.) Kétségtelen ugyan, hogy az 1877: XX. t.-c. 3. §-a értelmében azok a kiskorúak, kik éltük 14-ik évét betöltötték, avval, amit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkeznek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak, azonban a törvény ezen rendelkezéséből még nem következik a felebbezési bíróság által elfoglalt az az álláspont, hogy az önálló keresettel bíró kiskorú, az általa tett megrendelésekért arra való tekintet nélkül, hogy szükségesek voltak-e a megrendelt tárgyak, vagyonilag felelős, mert az 1877: XX. t.-c. 7. §-a a kiskorúak cselekvőképességére nézve fennálló szabályokat általában érvényben hagyván, minthogy a törv. a kiskorút a könnyelmű adósságcsinálás ellenében akarja megvédeni, az önálló keresettel rendelkező kiskorúak hitelügyleteinél is mindig vizsgálandó az, hogy a kérdéses jogügyletek a kiskorú életszükségletére vonatkoznak-e; mert a kiskorúnak a törv, 3. §-ában biztosított szabad rendelkezési joga csak a meglevő keresményre áll, de nem vonja maga után az általa kötött hitelügyletek feltétlen érvényét, hanem ily kötelezettséget csak annyiban vállalhat, amennyiben az az élet fenntartásához szükséges. Habár eszerint az nem lényeges körülmény, hogy a hitelező tudott-e a kiskorúságról, az alp. felülvizsgálati panasza annyiban alapos, amennyiben azt panaszolja, hogy felebbezési bíróság az anyagi jogot helytelenül alkalmazta, midőn arra való tekintet nélkül, vájjon a megrendelések szükséges tárgyakra vonatkoznak-e, a kiskorú alp.-t már az alapon marasztalta, mert a megrendelés idejében mint tényleges szolgálatban álló hadnagy, önálló keresettel birt; mert a kifejtettek szerint, amennyiben a hitelbe történt vásárlás oly cikkekre terjedt ki, amelyek a kiskorú társadalmi helyzetét tekintetbe véve, az életfenntartáshoz nem voltak szükségesek, az ügyletből a kiskorura még érvényes kötelezettség nem származhatik, másrészről, ha az eset nem forog fenn, nemcsak keresményével, de egész vagyonával felel. A felebbezési bíróság ítéleti megállapítása szerint a kereseti számlákból azok a cikkek lettek az alp. által ez irányban kifogásolva, amelyek nem katonai tárgyak. Az alp. hivatásával elfoglalt