Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság megkötése. 25 az eskü kivétele a fennforgó akadályok törvényszerű elhárítását nem pótolja. (C. 1897. évi 918. A. K. 1897. 15.) Halálos beteg házasságkötéséről külön tárgyalási jegyzőkönyvet felvenni nem kell; a házasság a helyszinén jegyzendő be az anyakönyvvezető által magával vitt anyakönyvbe. (Bm. 1897. évi 54962. sz. A. K. 1897. 29.) Azt, hogy a házasság az egyik házasfél közel halállal fenyegető betegsége miatt kihirdetés nélkül köttetett s a házasulok kijelentették, hogy köztük legjobb tudomásuk szerint nincs házassági akadály, a házassági anyakönyv (jegyzőkönyv) ..Megjegyzés" rovatában kell megemlíteni. (Bm. 1897. jun. 20. 54.962. sz.) A H. T. 36. §-ában és az A. T. 50. §-ában szabályozott eskü egymástól teljesen független és mindenik a megfelelő esetben a törvény által megállapított terjedelemben vehető ki, amihez képest tehát a polgári tisztviselő még a H. T. 25. és 26. §-aiban előirt engedélyek felmutatása alul is felmentheti a házasulókat, ha a bekövetkezhető halál miatt a halogatás azzal a veszéllyel járna, hogy a házasuló a házasság megkötése előtt meghal. Magától érthető azonban, hogy a polgári tisztviselő a H. T. 36. §-a esetében sem adhat a 25. és 26. §-okban említett akadály alól felmentést, hanem csak az akadály fenn nem forgásának igazolására nézve alkalmazhatja a 36. §. könnyítő szabályát. A 36. §. továbbá nem zárja ki, hogy a polgári tisztviselő a H. T. 25. és 26. §-aiban említett engedély és okirat iránt alkalmas esetben tudakozódjék és az esküt különösen ezen akadályok fenn nem forgására, illetőleg az engedélyek és okirat létezésére is kivegye, úgy, hogy az okirat felmutatásának elengedése csak azokra az esetekre fog szorítkozni, midőn a feleknek az engedély kiadatott és a katonai biztosítékról szóló szabályszerű okirat meg van, de bármely okból rögtön fel nem mutatható. (IM. 1898. évi 65.285. sz.) Jelentésének utolsó pontjában végül arról van szó, vájjon bejegyezhető-e az állami anyakönyvbe az az egyházi összeadás, melyet N. Károly róm. kath. lelkész T-n, 1896. évi február hó 27-én a közel halállal fenyegető betegségben levő H. Ferenc és S. Mária közt a házasságnak előzetes polgári megkötése nélkül eszközölt, s melyre nézve a nevezett lelkész ellen az 1894: XXXI. t.-c. 123. §-ába ütköző vétség miatt bűnvádi eljárás indíttatván meg, a s—i kir. törvényszék mint büntető bíróság a nevezett lelkésznek az 1894: XXXI. t.-c. 123. §-ának 5. bek. alapján való felmentése mellett 5083/96. sz. végzésben kimondotta, hogy az említett egyházi kötés a t—i állami házassági anyakönyvbe lesz bevezetendő. E tekintetben nem foroghat fenn kétség arra nézve, hogy ezt a kötést az 1894: XXXI. t.-c. 30. §-ának 2. bek. folytán az állami anyakönyvbe bejegyezni a s—i kir. törvényszék idézett végzése után sem lehet, mert az 1894: XXXI. t.-c. 123. §-ának 3. bek. csupán büntetlenséget biz-