Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

26 Házassági jog. tosít az eljáró lelkész részére, de magát az egyházi összeadást házasságkötés joghatályával föl nem ruházza s mert el is tekintve attól, hogy a királyi törvényszékek mint büntető biróságok házassági ügyekben polgári hatályú joghatóságot különben sem gyakorolhatnak, az állami anyakönyvekbe bírói határozatok alapján is csak oly bejegyzések eszközölhetők, melyeknek birói határozat alapján való bejegyzését a törvény elrendeli. Ehhez képest az igazságügyminiszter ur a s—i kir. törvényszéket már figyelmeztette is, hogy a szóban forgó megkeresésének a t—i kerület állami anyakönyvvezetője nem tehet eleget. Indokoltnak mutatkozik egyébiránt még az is, hogy cimed az érdekelt feleket netáni téves következtetések megelőzése végett figyelmeztesse, hogy az egyházi összeadás az idézett törvényszakasz értelmében a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekinthető házasságnak, s ezen a törvény 123. §-ának utolsó bekezdése sem változtat, mert az ott körülirt esetben csak az eljáró lelkész részére van büntetlenség biztosítva, de az egyházi összeadás házasságkötés joghatályával fel nem ruháztatik. (Bm. 1897. jun. 13. 55.883. sz.) Illetéktelen anyakönyvvezető közreműködése a H. T. 36. §-a alkalmazásával kötött házasságnál. Felmerült az a kérdés, vájjon a házasuló felek lakó helye szerint nem illetékes, de az 1894: XXXI. t.-c. 36. §-ának alkalmazása mellett kötött házasságnál a saját kerületében közreműködött anyakönyvvezető illetékesnek tekinthető-e. A kir. igazságügyminiszter véleményét a következőkben nyilvánította: Eltekintve a H. T. 36. §-ának alkalmazásától, jelen esetben az eljárt anyakönyvvezető a H. T. 32. §-a értelmében a házasságkötésnél való közreműködésre nem volt illetékes, mert a házasságkötés idejében a házasuló felek egyikének sem volt rendes lakhelye az eljárt anyakönyvvezető kerületében; hatáskörrel azonban birt, mert a H. T. 31. §-ának első bekezdése értelmében a szóban forgó házasságkötésnél saját kerületében működött közre. A H. T. a hatáskör és illetékesség kérdését következményeiben is élesen megkülönbözteti, mert mig a hatáskör hiányában kötött házasság a 41. §. a) pontja értelmében semmis, vagy a következő §-ok értelmében a házasság érvénye legalább is kétessé válhatik s az eljáró anyakönyvvezetőre és felekre nézve esetleg a 121. §-ban körülirt következményekkel jár: addig az illetékesség hiányában történt közreműködés a házasság érvényét nem érinti, hanem az illetékesség csupán oly törvényes rendszabályt képez, melynek megsértése az eljáró anyakönyvvezetőre nézve esetleg a H. T. 122. §-ában meghatározott következményeket vonhatja maga után. A H. T. 36. §-ának alkalmazása mellett kötött házasság szempontjából azonban az illetékesség még az említett rendszabály jellegével sem bir, mert midőn a 36. §. a polgári tisztviselő megjelölésénél csupán a törvény 31. §-ára hivatkozik, ebből nyilvánvaló, hogy a törvény 36. §-a az in articulis mortis