Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Jogalkalmazás. 31 illik magyarázó, mert a törvények legjobb magyarázója: a miért is, ha a törvény kétséges, a helyi szokáshoz kell fordulnunk, és ha ez felvilágosít, nem kell eltérnünk attól az értelemtől, a melyet a szokás adott. 4. §. Másodszor van törvény-rontó ereje, mert lerontja a törvényt, ha ezzel ellenkezik. 5. §. Harmadszor van törvény-pótló ereje, mivel a törvényt pótolja, a hol ez hiányzik. Hk. Előbesz. 12. cim. Az egymással ellenkező törvényről, statútumról és szokásról mit kell tartanunk? De kérdés támad: hogyha a törvény vagy rendelet és a szokás egymással ellentétbe jön, melyiket kell követnünk? Mondd: ha a törvény megelőzi az ellenkező szokást, akkor a szokás, ha általános, a törvényt általában és egészen megdönti. Ha pedig a szokás csak helyi, akkor a törvényt nem általában, hanem csak azon a helyen dönti meg, hol a szokás fennáll, előzi meg az ellenkező törvényt, akkor a szokás nem erősebb a törvénynél, sőt inkább a későbbi törvény erejét veszi annak. I. §. Az egyházjogtudósok azonban ellenkezőt tartanak, állítván, hogy a pápa törvénye valamely helynek ellenkező szokását, ha ezt nem említi, erejétől meg nem foszthatja, mivel nem tesszük fel a pápáról, hogy az ellenkező szokásokat ismeri. A miből megfordított okoskodással, következtethetjük, hogy ha valamely város vagy község saját szokásával ellenkező statútumot hoz, akkor az eltörli a szokást, még ha erről említést nem teszen is; mert a városról vagy népről föltesszük, hogy a maga szokását ismeri. 2. §. Tehát két szabályt állítok fel. Az első: a később alkotott ellenkező törvény, ha általános, a megelőző szokást erejétől megfosztja. Második: a törvénynyel ellenkező szokás erejét veszi az előző törvénynek. Ezt pedig, úgy értsd (a mint fentebb mondám), ha a szokás általános és az a nép hozta be, a melynek hatalmában áll törvényt és általános szokást egyaránt alkotni. Mert ha az valamely helynek különös szokása, akkor csak azon a helyen erősebb a törvénynél. 3. §. Ha pedig olyan eset kerülne elő, a melyet sem irt törvény, sem szokás el nem döntött, és mindamellett részben az irt törvényhez, részben pedig szokáshoz hasonlít, hogy ilyenkor mit kell követnünk és melyik hasonlót kell a másik fölibe helyeznünk? a felől sokan kétségben vannak. Minden esetnek egybefoglalásával mondd tehát: a mikor olyan esetre akadunk, a mely csak a szokáshoz hasonlít, akkor azt, és a mikor olyanra, a mely csak a törvényhez hasonlít, akkor meg ezt kell figyelembe vennünk. Ha pedig úgy találjuk, hogy az eset mind a tőrvényhez, mind a szokáshoz hasonló, akkor elsőbben azt kell néznünk, hogy melyikhez hasonlít inkább; másodszor pedig, hogy melyik okszerűbb és igazságosabb, Ha minden tekintetben egyenlőség van, akkor a tárgy hovátartozásához képest vagy a szokáshoz, vagy az irt joghoz hasonlót kell tekintetbe vennünk. V. ö. még HK. II. R. 6. c. alább.