Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

NEGYEDIK FEJEZET. Dijkitűzés I. Javaslat 1607—1615 §§. 1607. §. Nyilvános díjkitűzés a közhír rét ét éllel válik kötelezővé. A díj azt, aki a feltételül szabott cselekményt véghezvitte, akkor is megilleti, ha a cselekményt a díjkitűzési e tekintet nélkül vitte véghez. 1608. §. A közhírrététel után a díj kitűzője igéretét többé nem vonhatja vissza, hacsak a visszavonás jogát a dij kitűzésekor fenn nem tartotta. Ha a díj kitűzője a közhír rét ételkor a cselekmény céghezvitelére határidőt nem szabott, megfelelő határidő szabására utóbb is jogosult. A visszavonást és a határidőt akként kell közhírr< tenni, ahogy a díj kitűzés volt közhírré téve, különben oly személlyel szemben, aki a cselekményt a díjkitűzésre tekintettel vitte véghez, csak úgy hatályos, ha neki a véghezvitel idejében a visszavonásról vagy a határidő lejártáról tudomása volt. 1609. §. Azzal szemben, aki a feltételül szabott cse lekményt a díjkitűzésre tekintet nélkül vitte véghez, a díj kitűzést lényeges tévedés miatt meg lehet támadni a törvényben meghatározott további előfeltételek (1002. §. 1. bekezdése) nélkül, csalárd megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt pedig tekintet nélkül arra, hogy a megtévesztést vagy a fenyegetést ki követte el.