Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

110 Díjkitüzés. Ha a díj kitűzője a díjkitüzés megtámadását akként teszi közhírré, mint ahogy a díjkitüzés volt közhírré téve, a megtámadás az 1. bekezdésben meghatározott .terjedelemben kihat mindenkire, aki a közhírrététel után kezdi meg a cselekmény véghezvitelét. A megtámadásnak ily közhírrététele egyúttal pótolja a másik fél értesítését, ha ennek személye vagy tartózkodóhelye ismeretlen. 1610. §. Oly díj, amely többször véghezvihető cselekményre van kitűzve, azt illeti, aki a cselekményt először viszi véghez. Ha többen egy időben viszik véghez a cselekményt, a díjból egyenlő rész illeti mindegyiküket. Ha a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a díjat a díjkitűzés feltételei értelmében csak egynek lehet kiadni, azok között, akik a cselekményt egyidőben vitték véghez, a sors dönt. 1611. §. Ha a feltételül szabott cselekmény valamely eredmény létrehozásában állt s az eredményt több személy közreműködése hozta létre, a díjat a közreműködés arányában kell közöttük megosztani. Az osztályt a díj kitűzője ejtheti meg. Ha ő non akarja vagy nem képes megejteni vagy azzal késlekedik, vagy ha az osztály, amelyet tett, nyilvánvalóan méltánytalan, mindegyik jogosult a bíróságtól kérheti osztályrészének megállapítását. Ily esetben bármelyik jogosult követelheti, hogy a díj kitűzője a díjat valamennyi jogosult részére bírói letétbe helyezze vagy bírói őrizetbe adja. Ha a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a díjat a díjkitüzés feltételei értelmében csak egynek lehet kiadni, a díj azt illeti, akinek közreműködése túlnyomó; kétség esetében a sors dönt. 1621. §. Aki a neki járó díjat visszautasítja, azt úgy kell tekinteni, mintha a díjkitűzésből eredő jogot meg •sem szerezte volna. A visszautasított díjilletőség a többi jogosidtat illeti.