Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1943)

Easzonkolcsőn Használati díj kikötése esetében haszonkölcsön egyáltalán neon foroghat fenn. (C. 440/1898.) Vételből eredő tulajdonjog lényegével ellenkezik az, hogy a tulajdonos saját dolgából másnak kölesöndíjat fizessen, s a megvett dolog jövedelmével ne rendelkezzék. — A haszonkölcsön tárgya csak rendszerint, de nem kizárólag elhasználhatatlan dolog, ennek használatát is a felek oly megszorítással láthatják el, hogy az elhasználatlam dolog használatával egyenlővé válik. (C. 457/1898.) A felperes tulajdonát képező ingókat használatul, használati díj elleniében engedvén át a végrehajtást szenvedett nejének, azzal a megállapodással, hogy ennek férje az ingókat bizonyos árban esetleg megválitani jogosult, a közöttük létrejött ügylet nem haszonkölcsönt képez és a visszaváltási jog fenntartásának az esete sem forog fenn, hanem bérszerződés létesülvén, a felperes az átengedett ingókhoz való tulajdonjogát addig el nem vesztette, amíg azoknak a meghatározott árban való megváltása meg nem történt. (C 256/1899.) Amikor a haszonélvezettel bíró szülő a haszonélvezetével terhelt ingatlan birtokát gyermekeinek átengedi, akkor az állandó bírói gyakorlat szerint ellenkedő kikötés hiányában a családjogi viszonyból következik, hogy az átadás .ideiglenesen visszavonásig történt. (P. V. 8432/1928.) MD. XXIV. 23. A haszonkölcsönvevő nem felel a dolog oly rosszabbodásáért vagy változásáért, amelyet a szerződésszerű használat idéz elő. (P. VI. 3897/1929.) MD. XXIV. 61. A távbeszélő használatának megengedése — külön kikötés nélkül — általában nem jelenti azt is, hogy a távbeszélőn az ilyen használót felhívni is lehet; és, hogy a használatot megengedő (köteles a felhívásokat a használóval közölni. (P. VI. 6918/1930.) MD. XXVI. 8. 2. Zsákkölcsön. A zsákkölosöndíj korlátozására nézve tételes törvény ugyan nincs, azonban az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a zsákkölcsönzési ügylet természeténél és céljánál fogva és szokás szerint is csak hetekre vagy hónapokra terjedhet, nem pedig olyan időre, hogy a kölesöndíj összege a zsákok értékét túlhaladja; a kölcsönfizetési kötelezettség tehát annak az évnek végéig terjedhet csupán, amelyben a kötelezettség keletkezett. (C. 444/1902.) Zsákkölesöndíjat a kölcsönző már nem követelhet azon időponttól fogva, amelyben a kölcsönzött zsákok a kölcsönző bírlalatában tűz által elpusztultak. (C. GG1/1902.) Általános kereskedelmi szokás, hogy a ponyva-kölcsönző (bérlő) álitalában és rendszeriint feled minden olyan kárért, mely a kölcsönadott zsákokban vagy ponyvákban a rendeltetésszerű használattal járó természetes rongálódást meghaladóan akár véletlenül és elháríthatatlan eseméay folytán i« 'keletkezik. Bérelt (ingók elve-