Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1942)

80 A szerződések tárgya. büntetendő, aki díjért vagy bármi más ellenszolgáltatásért: a) bíróság vagy hatóság előtt mást képvisel, b) más részére beadványt vagy okiratot szerkeszt, c) az a) vagy b) alatt meghatározott valamely cselekmény elvégzésére ajánlkozik, anélkül, hogy ily cselekmény végzésére, mint bejegyzett ügyvéd, az 1874.-XXXIV. t.-c. 1. és 38. §-a4) alapján, vagy — bár nem bejegyzett ügyvéd — az 1911:1. t.-o. 95. és 97. §-a, avagy más jogszabály alapján jogosult volna. Ugyanígy büntetendő — amennyiben a cselekmény siilyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — az is, aki szóval, írásban vagy sajtóközleményben, avagy bármi más módon magáról azt a látszatot törekszik kelteni, hogy az ügyvédség gyakorlására vagy az előbbi bekezdésben említett cselekmény végzésére jogosult; a jogosultság látszatának keltésére szánt eszközt (címtáblát, nyomtatványt, bélyegzőt stb.) el kell kobozni akkor is, ha nem az elítélt tulajdona. Az oly megállapodás, melynek értelmében bíróság előtti képviseletre nem jogosult személy bírói határozat megváltoztatását eredményező eljárásra vállalkozik, — az 1912:LIV. t.-c. 16. §-ábnn szabályozott zúgírászat esetén kívül is — a jóerkölcsökbe ütközik. (C. P. VI. 7723/1929.) MD. XXIV. 183. o) Egyéb. A dohártyárus a kincstárnak csak ideiglenesen fogadott bizományosául tekintendő. Engedélye személyes jogosítványt képez, amelyet csak az- engedélyes személyesen gyakorolhat és annak más által kezeltetése, annak átengedése vagy bérbeadása az engedélytől való elmozdítást vonja maga után és az ily szerződés tiltó szabályokba ütközik (tnrpis causa). (I. G. 222/1901.) Dt. 3. f. XX. 173. Az a szerződés, amellyel a várományos örökösök egymásközti öiöklési igényeiket még az örökhagyó életében, tehát az örökség megnyílta előtti időben szabályozzák, sem tiltó jogszabályba, sem a jó erkölcsökbe nem ütközvén, annak érvényességét aiz a körülmény, hogy az még a közös apa életében köttetett, nem érinti. (5879/1903.) Dt. 3. f. XXVII. 115. *) L. az .1937 :IV. t.-c. 44. §-át.