Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1942)

Színlelt ügyletek. 121 nem zárja ki annak bizonyítását és megállapítását, hogy a feleknek valamely jogügylet létesítésénél mi volt akarata ós így annak megállapítása is, hogy az alakilag és tényleg létesített jogügylet a felek akaratára való tekintetted valóban komoly jogügyletként jött-e létre, vagy hogy a felek a jogügyletet csak színleg kötötték meg, anélkül, hogy egymás között az illető jogviszonyt létesíteni akarták volna, .ténykérdés. (C. 9/11898.) Színleges ügylet esetében a színleg kötött szerződésre vonatkozó megállapodások semmisek, de érvényesek a valóban létrejött ügyletre vonatkozó megállapodások. (C. 585/1898.) Az a körülmény, hogy a felek ügyleti kijelentést tartalmazó, esetiéig közjegyzői okiratot állítottak ki, nem zárja ki annak bizonyítását, hogy az okirat nem tartalmazza a felek valódi akaratát, hogy az okirat felállításával a főlek akarata nem volt az, hogy közöttük az okiratban kifejezett szerződós valóban létesüljön; ilyen esetiben pedig az okiratban kifejezett szerződés jogilag létre sem jött, hanem színleges ós miinit ekként hatálytalan, az igényperben a perbevont hitelező által megtámadható még akkor is, ha követelése az okirat kiállítása után vagy mem az okirat szerint vagyonát átruházó ellen keletkezett. (G. 332/1903.) Dt. 3. f. XXV. 100. A végrehajtást szenvedett és gyermekei közt gyámhatósági jóváhagyással kötött azon ügyletet, mellyel az apa vagyonát kiskorú gyermekeire akként ruházta át, hogy a gyermekek az ő meghatározott adósságát kifizetni kötelesek és a vagyout számadás kötelezettsége mellett ő kezeli, a végrehajtató mint színleltet nem támadhatja meg, mert ki van zárva, hogy a gyámhatóság ne akarta volna azt az ügyletet, melyet jóváhagyott. (1908 szeptember 23. O. 210.) Dt. 3. f. XXV. 101. A felek szándéka az volt, hogy a nő ingatlana a férj tulajdonába menjen át, de mert az adásvételi okirat kiállítása céljából a felek a közjegyzőt eredménytelenül keresték, a nő ezen ingatlant a vele vadházasságban élő férfinak, ez pedig azonnal a férjnek adta el. A bíróság kimondta, hogy ezen két utóbbi személy közt létesített adásvételi ügylet színleges, s hogy a férjtől az eladó a vételárat nem követelihetL (I. G. 691/1905.) Dt. 4. f. V. 99. Egyfelől a színlelt, másfelől a hitelezők kájátszására irányuló és a szerződő fél rosszhiszeműsége következtében a hitelező részéről megtámadható s esetleg joghatállyal nem bíró ügylet között a különbség lényeges. Színlelt az az ügylet, amelynél a felek valódi akarata egyáltalán nem is irányult jogügylet létesítésére, vagy pedig valódi szerződési akaratuk nem az volt, aminek az ügylet kötésekor kifejezést adtak, az előbbi esetben jogügylet egyáltalán nem is létesült, utóbbi esetben pedig nem .a kifejezett, hanem a valódi akaratnak megfelelő ügylet jön Létre. Mindkét esetben pedig az a kérdés, hogy a felek akarata mire irányult, ténykérdés, amelyet a bíróság a sommás eljárás 64. §-a értelmében való mérlegelés utján állapít meg. Elleniben, hogy a szerződő felek között