Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

136 Megbízás nélküli ügyvitel. ügyet sajátjaként lát el, az ügy ura a megbízás nélküli ügyvitelből folyó jogokat (1634—1639. §.) érvényesítheti ellene; az ügy ellátója viszont csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint követelheti tőle az ügy ellátására fordított költségének megtérítését és ezt is csak akkor, ha az ügy ura a jogát ellene érvényesíti. Ugyanez áll megfelelően akkor is, ha valaki másnak neve alatt a maga részére köt jogügyletet. 1646. §. Aki másnak életét menti meg vagy más súlyos veszélyt hárít el róla, maga pedig a mentésnél testi épségében vagy egészségében kárt szenved, a megmentettői megfelelő jutalmat követelhet, kivéve ha a veszélyt maga idézte elő vagy a mentésre kötelezve volt. A jutalmat a bíróság az eset körülményeinek, különösen a veszély és a kár nagyságának s a felek vagyoni viszonyainak figyelembevételével méltányosság szerint állapítja meg. A megmentett nem kötelezhető jutalom fizetésére, ha ezzel önmagának vagy azoknak a személyeknek megélhetését veszélyeztetné, akiknek eltartásáról törvény szerint gondoskodni köteles. Ha a mentő a mentésnél életét vesztette, a jutalmat örökösei javára kell megítélni azoknak a tartási kötelezettségeknek figyelembevételével, amelyek őt terhelték. II. Élő jog. 1. Az ügyvitel fogalma. 2. Az ügyvivő kötelességei. 3. Az ügyvivő jogai. 4. Elévülés.