Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

Megbízás nélküli ügyvitel. 135 1641. §. Az ügyvivőnek nincs megtérítési követe­lése az ügy ura ellen, ha az ügyet azzal a szándékkal látja el, hogy megtérítésre nem tart számot. Ezt a szándékot, ha valaki tartást nyújt egyenes ágon roko­nának, ez utóbbi javára vélelmezni kell. 1642. §. Az az ügyvivő, aki az ügyre fordított költségének megtérítését követelheti, egyúttal meg­felelő díjat követelhet az ügyvitel körében tett olyan szolgálatokért, amelyeket külön kikötés nélkül is dí­jazni szoktak. A díj mennyisége, ha hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik; ha ilyen sincs, a díjat méltányosság szerint kell meg­állapítani. 1643. §. Ha az ügyvivő az ügy urának személyé­ben tévedett, az ügyvitel alapján vele szemben az van jogosítva és kötelezve, akit az ügy valóban illet. 1644. §. Ha valaki másnak tartozását ügyvivőként sajátjából kiegyenlíti, ezen az alapon támasztható megtérítési követelése önállóan évül el, kivéve, ha a beavatkozás nem volt helyén és az ügy ura az ügyvitel elvállalását jóvá nem hagyta, amely esetben az alap­talan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint érvényesíthető követelése a kiegyenlített követelésre meghatározott elévülési idő alatt, és ha ez a kiegyen­lítéskor már folyamatban van, a befejezéshez még hátralevő idő alatt évül el. 1645. §. A megbízás nélküli ügyvitel szabályai nem állanak arra, aki abban a feltevésben lát el ide­gen ügyet, hogy az a saját ügye. Ha valaki tudva, hogy nincs joga hozzá, idegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom