Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kötet. (Budapest, 1934)

Jognyilatkozatok értelmezése. 89 belső tartalmuk és jogi természetük szerint minősítendők és bírálandók el. (C. 7497/1902.) Az A) a. okiratnak tulajdonított azt az értelmezést, mely .szerint alperes a kereseti összegnek kifizetését feltételesen arra az esetre vállalta el, ha vagyoni viszonyai az okirat kiállításakor fenforgott helyzetéhez képest jobbra fordulnak s ennek következtében oly kedvezőbb helyzetben lesz, hogy a fizetési kötelezettségnek eleget tehet: a kír. tábla is helyesnek fogadta el a fellebbezési bíróság által e részben felhozott indokokból és azért: mert a közhasználatban minden vallási szempontra való közelebbi vonatkozás nélkül előforduló ama, a kérdéses okiratban is használattal egyező szólásmódoknak, melyek az Isten segítségére mint feltételre való hivatkozással tett Ígéretet tartalmaznak, a közfelfogás, de az esetek többségében a joggyakorlat is, azt az értelmet tulajdonítja, hogy az igéret, ha az annak megtételekor szem előtt tartott események menete oly kedvező lesz, hogy ahhoz képest az igéret teljesíthető, akkor az teljesíttetni is fog; és mert az említett szólásmód használata mellett tett fizetési ígérettől, mely lényegileg az anyagi helyzet javulásában meghatározott feltételt foglal magában, a jogi hatályt megtagadni arra való utalással, hogy a feltétel határozatlan és nem komoly, annálfogva nem lehet, mivel az anyagi helyzet javulása tárgyi ismérvek alapján kideríthető, tehát a feltétel beállása megállapítható és mivel a kereskedelmi élet számtalan példáját nyújtja a kedvezőtlen vagyoni helyzet nagyfokú javulásának, ennek az eshetőségnek a kötelezettség feltételéül való kikötése tehát a komolyság hiányában szenvedőnek nem tekinthető. (Bp. T. 225/1907.) Ha a szerződési cél elérésére a szerződés alkalmatlan módot állapított meg, az a fél aki a szerződésben biztosított előnyben tényleg részesült, a célnak megfelelő teljesítésre köteles. (P. VI. 1133/1910.) MD. IV. 170. A szerződésnek mindig azt az értelmet kell tulajdonítani, amit neki az élet felfogása a fenforgó körülmények józan méltatása mellett tulajdonít. (P. II. 9943/1915.) MD. X. 21. A szerződés alapján egyik fél sem kötelezhető olyan teljesítésre, amelyet az ezt megakadályozó körülmények bekövetkezése esetére nyilvánvalólag nem akart vállalni. (5508/1917.) MD. XII. 85. A felek valódi szerződési akarata nemcsak a szerződési okiratból, vagy a szerződéskötés ügyleti tanúinak a vallomásaiból, hanem a szerződő feleknek a szerződésen kívüli tényeiből és a szerződésen kívül tett nyilatkozataiból is következtethető. (C. 1724/1918.) Szerződés értelmezésének szüksége csak akkor forog fenn, ha annak szövege kétséges, többfélekép magyarázható s így az ilyenre reá szorul. A szerződés elsősorban nyelvtanilag magya-