Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

I Btk. 89—92. §. 79 Halálbüntetés helyett tizenöt évi, — életfogytig tartó fegyház helyett pedig tíz évi fegyháznál kisebb büntetés a jelen §.esetében sem állapítható meg. Jogesetek. A büntetés kiszabása általában. 1. 49. számú teljesülési döntvény: Fegyházzal vagy börtönnel büntetendő cselekmények miatt, ha sem siílyosító, sem enyhítő körülmények nem forognak fenn, vagy ha a súlyosító és az enyhítő körülmények egymást ellensúlyozzák s ez indokból a fennforgó cselekményre a törvény által megállapított büntetés minimuma és maximuma közötti középtartam állapítandó meg, az azon cselekményre a Btk. által meghatározott büntetési tétel legalacsonyabb és annak legmagasabb mértéke közötti különbözet egyenlő részre felosztatik s az ekként eredményezett mennyiséghez hozzáadatik azon mennyiség, mely a számtani egységtől a büntetési tétel legalacsonyabb tartamáig fennmaradt. (B. H. T. I. 14.) 2. A büntetés kiszabásánál nem tehető mérlegelés tárgyává, hogy a törvény által meghatározott büntetési tétel enyhének vagy súlyosnak mutatkozik-e. A törvényt alkalmazó bíróságnak a törvény bírálatához nincs joga. (K. 4393/1922. Bj. LXXV. 74. o.) 3. Az a törvénysértés, hogy a kir. törvényszék a büntetést a Bn. 3. §-ának nem a második, hanem az első bekezdése alapján szabta ki, hivatalból helyre nem hozható ugyan, azt azonban, hogy a cselekmény súlyosabb büntetési tétel szerint lenne büntetendő, a büntetés kiszabásánál, mint a bűnösség fokára befolyással bíró körülményt, nem lehet figyelmen kívül hagyni. (K. 6382/1929. Bj. LXXXIII. 89. o. B. XXIV. 8.) 4. Ugyanaz a körülmény, mely a törvényhozó által, mint enyhébb minősítésnek alapja már mérlegeltetett, a büntetés mórtékének bírói meghatározásánál enyhítő körülményül nem vehető tekintetbe. — A büntetés kiszabásánál a bűnösség fokára befolyással bíró körülmények veendők csak figyelembe; a javítási cél elérésének szempontjai a büntetés mértékének meghatározásánál nem jöhetnek tekintetbe. (K. 1639/ 1909. B. III. 121.) 5. A büntetés kiszabásánál figyelembe vehető oly körülmény is, amely a bűnösség vagy a minősítés szempontjából akár megfelelő vád (Btk. 325. §.), akár megfelelő perorvoslat (Bp. 387. §.) hiányában figyelmen kívül kell, hogy maradjon. Megvesztegetésnél súlyosító körülmény, hogy a vádlott a cselekményt sokkal több esetben követte el, sokkal nagyobb