Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 79. §. 63 79. §. Kizárja továbbá a cselekmény beszámíthatóságát a jogos védelem. Jogos védelem az, mely akár a megtámadottnak, akár másnak, személye vagy vagyona ellen intézett, — vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges. A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodásból származott túlhágása nem büntettetik. Jogesetek. Jogos védelem köre általában. Megtámadás. 1. Gondatlanságból elkövetett cselekményre nézve a jogos védelem megállapíthatása ki van zárva, mert a jogos védelem szándékos, sőt célirányos, t. i. a megtámadás elhárítására irányzott és arra szükséges cselekvést feltételez. (K. 6186/1903. B. II. 237.) 2. Ki van zárva a jogos védelem sajtó útján (K. 4885/1909. B. III. 167; 4087/1924. B. XVIII. 36.), levél vagy beadvány útján elkövetett bűncselekmény (K. 6254/1911. B. V. 197.) esetén. 3. A szóbeli sértegetés senkinek a személyét vagy vagyonát nem fenyegeti és bár esetleg a jogtalan megtámadás jellegével bír is, annak elhárítására a szóval sértegető testi bántalmazása nem szükséges. (K. 2037/1917. Bj. LXX. 56. o.) 4. Elvi. Közvetlenül fenyegető erőszakos nemi közösülés elhárítására szükséges cselekmény a tettesnek be nem számítható. (K. 1716/1888. B. H. T. IV. 294.) 5. Gyermekrablás esetében nem hivatkozhatik jogos védelemre a természetes apa, ki a cselekményt azért követte el, mert a gyermek az anyjánál a züllés veszélyének volt kitéve; amennyiben módjában állott volna a züllés- veszélyét a gyámhatóság igénybevétele útján elhárítani. (K. 3783/1924. Bj. LXXVII. 115. o.) 6. Nincs helye jogos védelem megállapításának azzal szemben, ki a lakásban tiltakozása dacára bennmaradó egyént testileg bántalmazza. (K. 426/1916. Bj. LXIX. 90. o.) 7. Elvi. A jogos védelem esete, mint beszámítást kizáró ok akkor is fennforog, ha a megtámadott elvetés (aberratio ictus) folytán nem megtámadóját, hanem harmadik egyént szúrt meg. (K. 4774/1907. B. H. T. III. 264.) 8. A sértett az előle futással menekülő vádlott elfogására törekedett, ami neki, mint csendőrnek kötelessége volt. Ez irányú működése tehát a vádlott ellen intézett, a Btk. 79.