Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

fii) Btk. 76. §. alkotni, ha az elfogyasztott italmennyiségen felül az illetőnek egyéni tulajdonságai is ismeretesek. (K. 2049/1937. Bj. LXXXIX. 56.) 11. Csak az öntudatzavart okozó s a szabad akaratbeli elhatározási képességet kizáró ittasság szolgálhat beszámítást kizáró okul. Ilyen ittas pedig a vádlott nem volt. Erre mutat, hogy a vádlott kerékpáron ment az eset színhelyére, ahonnan az első felszólításra önként távozott el, a második rendreutasítás után pedig a feléje közeledő leventefőoktató elől elmenekült, ami mind öntudatos érzékszerv-használatra, vagyis arra vall, hogy a vádlott tudta, mit cselekszik. (K. 3771/1939. J. H. XIII. 976.) 12. Abból, hogy a vádlott közvetlenül a lövés előtt barátságosan beszélgetett az elhalt sértettel, vele egy tányérból evett és minden előzetes szóváltás és ok nélkül lőtt rá, — következik, hogy a kóros lelkiállapotú vádlottnál az elfogyasztott nagyobb mennyiségű szeszesital a öntudat mélyebb megzavarását eredményezte és csak ennek tulajdonítható, hogy a vádlott a vádbeli cselekményt hirtelenül, minden ok és mérlegelés nélkül, lélektanilag meg nem magyarázható módon végrehajtotta. (K. 5984/1939. J. H. XIV. 552.) 13. Az őrjöngésszerű, minden akadályt legyőző, céltalan vadsággal és kegyetlenséggel végrehajtott cselekmények csak azzal magyarázhatók meg okszerűen, hogy az öröklés által súlyosan terhelt vádlottat az előzetesen elfogyasztott ital hatása alatt hirtelen dühroham lepte meg, amelyben vádlott — öntudatát vesztve — vad ösztöneinek játékszerévé vált. Ilyen körülmények között pedig őt tetteiért bűnvádi felelősségre vonni nem lehet. (K. 1225/1933. G. XXVI. 401.) Nagyfokú izgalom. 14. A Btk. 76. §-ára hivatkozással fölmentés a személyes szabadság megsértésének vádja alól, mikor vádlott az istállóban a férjét a sértettel egy ágyban fekve találta; a vádlottnak lelkében a családi élet nyugalmának megrontása és elvesztése oly nagyfokú felindulást és elkeseredést okozott, hogy ennek folytán vádlottnak elmebeli tehetsége meg lett zavarva, a vádlott emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. (K. 1908. jún. 9. 4424. B. II. 254.) 15. A Kúria azt tartotta megállapítandónak, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor annyira fel volt izgatva, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt és tettét öntudatlan állapotban követte el, mert egy idegbeteg nő, a női becsületébe vágó híreknek folytonos terjesztése, e hírnek lapokban való szellőztetése, sőt férje és mások jelenlétében szemébe való mondása folytán méltán jut-