Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 76—78. §. fii hatott oly erős és nagyfokú indulatba, mely tettének beszámítását kizárja. (K. 2710/1913. B. VII. 143.) 16. A törvény az elmetehetség olyan megzavarását kívánja meg, ami már kizárja az akarat szabadságát. A nagyfokú izgatottság, a szenvedély tehát mint a lélek hullámzása magában véve nem zárja ki a beszámíthatóságot, mert ez a felismerést nem teszi lehetetlenné, hanem azt csak megnehezíti. Ez az eredmény csakis abban az esetben áll elő, ha az említett lelkiállapotok valamelyike addig fokozódott, hogy az érzékek a külső behatások befogadására alkalmatlanokká válván, az akarat szabad elhatározását — ha nem is állandóan — de legalább időlegesen lehetetlenné tette azáltal, hogy ez az ingerület az illető egyén elmetehetségét megzavarta. (K. 4180/1924. B. XVIII. 149. G. XIX. 312.) 77. §. ífem számítható be a cselekmény, ha elkövetője, ellenállhatatlan erő, vagy oly fenyegetés által kényszeríttetett arra, amely saját, vagy valamelyik hozzátartozójának életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztette, araennyiben a veszély másképpen nem volt elhárítható. 78. §. Hozzátartozóknak tekintetnek: a fel- és lemenő ágbeli rokonok és sógorok, a testvérek, unokatestvérek és ezeknél még közelebbi rokonok, az örökbefogadó és tápszülők, az örökbefogadott és tápgyermekek, a házastársak és jegyesek, testvérek házastársai s a házastársnak testvérei. Ellenállhatatlan erő. 1. A Btk. a 77. §-ában csak a külső, fizikai erőt érti, nem pedig az alkoholos ital hatása alatt a vádlottban kifejlődött belső ellenállhatatlan erőt. (K. 6110/1928. Bj. LXXXI. 121. o.) 2. A vörös századiparancsnoknak a vádlotthoz intézett parancsa nem hozta őt beszámíthatóságot kizáró kényszerhelyzetbe, mert hiszen parancsnokának közléséből tudta, hogy a sértettnek nem lelövésére, hanem csupán elfogatására küldettek ki, — és így a lövésre kapott parancs teljesítése elől komoly veszély kockázata nélkül kitérhetett volna. De az ellenállhatatlan kényszerre azért sem hivatkozhatik jogosan a vádlott, mert az első lövés által halálosan talált és a kapuajtó felé támolygó sértettre másodszor is rálőtt és ezt a második, ugyancsak halálos lövést már saját elhatározásából tette. (K. 844/1937. J. H. XI. 462.) 3. A proletárdiktatúra által kifejtett terrorra, mint a büntethetőséget kizáró erőszakra, nem hivatkozhatik az, aki a