Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 73—74. §. 53 tisztességes leányokat a megbízásból nem zárta ki. (K. 3851/1932. Bj. LXXXV. 44. o. B. XXVI. 13. Jhd. EL 16. o.) J.: A testi sértés felbujtójának az eredményért való felelősségét a 73. §. nem zárja ki. L. 306. §. 15. jogeset. 74. §. Valamely tettes vagy részes személyes tulajdonságai vagy körülményei, melyek az elkövetett cselekmény büntethetőségét megszüntetik, büntetését enyhítik vagy súlyosbítják: a többi tettes- és részesre nézve tekintetbe nem vehetők. Át nem ható személyes körülmények. 1. A szándék oszthatatlan személyi tulajdonság, melynek minősége és foka minden részesre nézve külön és önállóan bírálandó el. Az a körülmény tehát, hogy a tettes szándékos emberölésben mondatott ki bűnösnek, nincsen útjában annak, hogy a felbujtót gyilkosság miatt ítéljék el. (K. 2744/1932. Bj. LXXXVI. 3. o. B. XXV. 139.) L. még a 278—279. §-ok 56—60. jogeseteit, a 284. §. 5. jogesetét. 2. A szándék foka, így különösen a gyilkosságnál a praemeditatio a részesekre ki nem terjedő személyes körülmény. (K. 8461/1927. Bj. LXXX. 99. o.) L. erre különösen a 278—279. §-ok 56--60., a 284. §. 5. jogesetét. 3. Az, vájjon vádlott a cselekmény elkövetésekor erős felindulásban volt-e vagy sem (Btk. 281. §.), mint merőben személyes lelkiállapot, minden tettes és részesre önállóan vizsgálandó s állapítandó meg és az. a körülmény, hogy az esküdtek a bűncselekmény tettesére az erős felindulást megállapították, a részesre, a Btk. 74. §-át figyelembe véve, ki nem terjed. (K. 2233/1912. B. VI. 86.) 4. A bűncselekménynek a Btk. 285. §. második bekezdésének második tétele szerint való minősülése a bűnsegédre nem hat ki, mert a nyereményvágy nem osztható személyes körülmény, az tehát a Btk. 74. §. értelmében minden részesre külön értékelendő. (K. 1827/1935, Bj. LXXXVII. 67. o. G. XXIX. 447.) 5. A bírói gyakorlat szerint a nyereségvágy is oly személyes körülmény, amely csak arra hat ki, akinek cselekményére mint indító ok megállapítást nyer, vagyis nem osztható, mert a bűncselekménynek nem objektivizált szervi alkotó eleme, hanem csak személyi körülmény. (K. 7391/1927. G. XXII. 407. — K. 215/1932. Bj. LXXXIV. 126. o. B. XXV. 97. G. XXV. 392.) 6. A bírói gyakorlatnak az a helyes elvi megállapítása, hogy a visszaesés nem osztható személyes körülmény, a Btk. 74. §-a értelmében csupán a tettes és részesek közötti viszony minősítésénél irányadó, de nem alkalmazható a lopás tettese