Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 69. §. 45 motívumok egyike legyen. (K. 3229/1920. B. XIV. 1. B. H. T. VI. 589. G. XVII. 79. Bj. LXXIII. 1.) 2. A vádlott volt az, kinél a lopás gondolata először felvetődött, ő volt az, aki ezt a gondolatot nemcsak közölte X-el és nemcsak felhívta őt a lopás elkövetésére, hanem azzal bíztatta, hogy a lopás elkövetése idején figyelni fog. Ezzel kétségtelenül olyan reábíró tevékenységet fejtett ki, mely a tettes elhatározására döntő befolyással volt. (K. 924/1937. J. H. XI. 530.) 3. A tettes hajlandósága a bűncselekmény elkövetésére a felbujtás megállapítását nem teszi lehetetlenné, ha a rábírás olyan értelmi működés formájában jelentkezik, amely a vágyat elhatározottá fejleszti és megérleli s így a tettest olyan cselekvésre veszi rá, amelyet az a vágynál, a gondolatnál maradva nem fejtett volna ki. Nemcsak a felbujtó, sőt nem is mindig az a felbujtó, aki a bűncselekmény elkövetésére az első impulzust adja, hanem az, aki akár egyedül, akár más társuló körülményektől segítve, a tettes akaratát odahajlítja, hogy az a kívánt bűncselekmény elkövetését elhatározza és véghezvigye. (K. 4923/1936. J. H. XI. 340.) 4. A bűncselekmény elkövetésére felbujtó bűnösségének megállapítását nem zárja ki, hogy ő tettese nem lehet a befolyására elkövetett bűncselekménynek, de nem zárja ki azt, sem, hogy a cselekmény az ő érdekét szolgálta. Fogolyszöktetésre felbujtó lehet a megszöktetendő fogoly is, akit e bűncselekményben tettesként nem lehet megbüntetni. (K. 1509/1938. J. H. XII. 946.) 5. Elvi. Részesség magzatelhajtásban. A Btk. 285. §-ának I. és 2. bekezdése ugyanabban a cselekményben közreműködő személyekre nézve állít fel a részesség általános szabályaitól eltérő különleges szabályt annyiban, amennyiben a teherben levő nőt és azt a személyt, aki vele együtt a magzat elhajtását vagy megölését végzi, a kölcsönös egyetértés és az együttes és közös tevékenység dacára különböző büntetéssel rendeli büntetni. Egyébként azonban a részesség általános szabályai itt is érvényesülnek és úgy a teherben levő nőnek, mint a másik közreműködőnek lehetnek akár külön, akár közös bűntársai (felbujtói, bűnsegédei), anélkül azonban, hogy utóbbi esetben a közös bűntárs tevékenysége jogilag több cselekményegységként volna értékelhető a felbujtott, illetve segített tettesek száma szerint, mert hiszen a Btk. 69. és 96. §-ainak egybevetett értelme szerint itt nem a felbujtott egyének száma, hanem a véghezvitt bűncselekmény egysége vagy többsége az irányadó. (K. 215/1932. Bj. LXXXIV. 126. o. — B. XXV. 28. G. XXV. 391. Jhd. II. 17. o. II. 51. o. J, H. VI. 290.) <5. Az egyszerű felhívás is minősíthető felbujtásnak, ha a felhívó és a felhívott között oly viszony áll fenn, hogy a fel-