Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

•Ití Btk. G9. §. szólításnak reábíró hatása van. (K. 1914 szept. 11. 5761. B. VIII. 207.) 7. A gazdának az áramlopásba való beleegyezése és biztatása a tőle függő, megélhetését tőle váró alkalmazottjára kétségtelenül döntőleg kellett, hogy hasson, az alkalmazott lopási gondolatát elhatározássá, teljessé és véglegessé, tehát éppen a gazda cselekvősége érlelte. A gazda tehát felbujtói bűnrészes. (K. 1375/1936. J, H. XI. 139.) 8. Nem állapítható meg a szülő terhére felbujtás azon az alapon, hogy a gyermekét a bűncselekmény elkövetésétől el nem tiltotta és a benne fogamzott elhatározást tudomásul vette ezekkel a szavakkal: „próbáld meg". (K. 6956/1916. Bj. LXIX. 292. o.) 9. A vádlottnak az a cselekvése, hogy B. vádlottnak kijelentette, ad neki olyan szert, amitől a férje meg fog halni, B-t a lakására hívta azzal, hogy egy üveggel fog kapni a szerből és B-nek üvegben fél deciliternyi folyadékot adott azzal, hogy ezt adja be a férjének ételben vagy italban észrevétlenül s a férje meg fog halni, ha egyszerre adja be, rögtön meghal, ha apránkint, lassabban fog meghalni, — B. vádlottnak ölésre irányuló akaratelhatározásának, ha nem is egyedüli, de fő és döntő tényezője volt. Ezért bűnrészessége nem bűnsegédség, hanem a gyilkosság bűntettére való szándékos felbujtás. (K. 4923/1936. J. H. XI. 340.) 10. A vádlott csak tréfálkozásból tette meg azt a kijelentést, hogy a másik vádlott a pénzhiányon a pályaőr védtelen feleségének megölése és kirablása által segíthet, — de nem akart annak komoly értelmet adni és egyáltalában nem volt szándéka vádlott-társában bűncselekmény elkövetésének a gondolatát felkelteni, vagy erre irányuló elhatározásában őt megerősíteni. Ezen szándék hiánya pedig kizárja a vádlott bűnösségének, akár a gyilkosságra való felbujtásban, akár arra irányuló értelmi bűnsegélyben megállapítását. (K. 5193/1932. Bj. LXXXV. 136. o.) 11. Az anyagi jog szabályai szerint a biztatás csak abban az esetben vonható a felbujtás törvényes fogalma alá, ha a biztató tevékenysége volt az az ok, ami a tettes elhatározását döntően befolyásolta. Ha azonban a lelki ráhatás már egy megérett akaratelhatározáshoz csatlakozik és arra csupán erősítőleg hat, úgy az a részességi közreműködésnek csupán bűnsegédi alakzatát (az értelmi bűnsegélyt) valósítja meg. (K. 2104/1934. J. H. VIII. 773.) 12. A létérdek veszélyeztetése és a könyörgés is alkalmas arra, hogy a hatósági közegben a szánalom érzését felkeltse és akaratelhatározását a kötelességszegés érdekében befolyásolja, ezért azt felbujtásnak lehet minősíteni. (K. 3278/1930. B. XXIV. 158.)