Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

44 Btk. 69. §. V. FEJEZET. A részesség. Jegyzet: A részesség szabályai alól kivétel a S. T. felelősségi rendszere. (33—37. §.) 69. §. A véghezvitt vagy megkísértett bűntett vagy vétség részese az: 1. aki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábír (felbujtó); 2. aki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozdítja, vagy könnyíti, vagy annak előmozdítására vagy könnyítésére mást reábír; úgyszintén, aki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd). Felbujtás fogalma. I. A Ktbtk. 36. §-a szerint a részességre vonatkozó általános rendelkezéseket kell alkalmazni azokkal szemben is, akik valamely katonai bűncselekménynek személyes viszonyaiknál fogva tettesei nem lehetnek. L. 1930:111. t.-c. 95. §. II. A müveitető ige használata az elövetési cselekedet megjelölésében (utánoztat, készíttet, meghamisíttat stb.) rendszerint tettesi cselekménnyé teszi a felbujtási (1. pl. 401. §. 26. jogeset). — A közvetett felbujtó (pl. az utánoztatás megrendelője) azonban ebben az esetben is felbujtó marad. (L. pl. 203. §. 2. jogeset.) III. A reábírni törekvés, mint elkövetési cselekedet azonos az eredménytelen felbujtással. (L. pl. 215. §. 23., — 222. §. 10—15., 22. jogeset.) IV. Több személy felbujtása ugyanarra a bűncselekményre nem bűncselekmény-többség, 285. §. 14., sikertelen és utóbb — más módozatra vonatkozó sikeres felbujtás, magzatelhajtásra, többség: 285. §. 15. jogeset. — Több hamis tanú, hamis esküvő felbujtása: többség (213. §. 12., 215. §. 22—23. jogeset.) Jogesetek. 1. Elvi. A reábírás fogalmának nem kelléke, hogy a felbujtó lelki ráhatása az elhatározás kizárólagos oka legyen, csak az kellék, hogy ez a ráhatás az elhatározást előidéző