Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

192 Btk. 190. §. (1916:XVIL) nyilvánítja elismertté az iszlám (mohamedán) vallást. II. A pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezés a II. Bn. 3. §-a folytán hatályát vesztette. Jogesetek. 1. A bírói gyakorlat az izgatási bűncselekmények megállapításához nem kívánja meg, hogy a hallgató vagy olvasó közönség lelkületében az izgalomig fokozott gyűlölet érzése tényleg kiváltassék és külső jelekben is megnyilvánuljon, hanem elégségesnek tartja a beszéd, a szöveg tartalmának az érzés kiváltására alkalmas voltát. Ennek megfelelően a Btk. 190. és a Kbtk. 51. §-ai alá eső bűncselekmények megállapításához szintén elégséges a gyalázó kifejezéseknek a közbotrány kiváltására alkalmas volta. A közbotrány fogalmát kimeríti a botrányos kitételeknek körülbelül 500 példányban, sajtó útján való közzététele. (K. 4193/1929. Bj. LXXXII. 55. o. G. XXIII. 350.) 2. Elvi. A Btk. 190. §-ában meghatározott vallás elleni vétség tényálladékához Istent sértő külön célzat nem kell; elég, ha a tettes annyi belátással bír, hogy feléri ésszel, mikép durva, anyagiasán nyers kitételei a hívőlelkek ezreire megbotránkoztató hatással lehetnek. A művészi eszközök erejével elkövetett bűncselekmény, mint a művészi erőkkel való méltatlan visszaélés, erkölcsileg jelentékenyen súlyosabb beszámítás alá esik. (K. 6122/1923. Bj. LXXVI. 63. o. B. XVII. 18. B. H. T. VII. 785. G. XVII. 121. XVIII. 184.) 3. Az istenkáromlás vétségének (Btk. 190. §.) a Btk. 171. §-ban meghatározott nyilvánosságon és a gyalázó kifejezéseken felül még az is lényeges ismérve, hogy az Istent gyalázó kifejezések egyenesen sértő szándékkal használtassanak; közbotrány ugyanis csak e három kellék együttléte esetében állhat be. E kellékek valamelyikének hiányában legföllebb csak a Kbtk. 51. §-ában írt kihágásról, avagy nem büntethető egyszerű káromkodásról lehet szó. (K. 6387/1924. B. XIX. 10.) 4. A legtöbb hazai vallás az Isten eszméje alatt a Szentháromságot és ebben a názáreti Jézust is érti. Gyalázó kifejezések alatt pedig e vétség esetében nem csupán a közönséges értelemben vett becstelenítő, hanem az Istenre nem illő, az isteni tulajdonságokat tagadó kitételeket is érteni kell, mert Jézusnak ez a beállítása a hívő lelkek nagy sokaságára csak felháborító hatással lehet. (K. 3005/1934. B XXVII. 161.) 5. Krisztus istenségét tagadó kijelentés ugyan kétségtelenül ellentétes a keresztény hitfelekezetek többsége által vallott tanokkal; ámde az olyan állítás, amely valamely más hitfelekezet tanaival ellentétes vagy azoknak hitágazatait sérti, még nem vonható a Btk. 190. §-ában meghatározott vétség