Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 190—191. §. 193 keretébe, hiszen a bevett felekezetek között is vannak olyanok, amelyek Krisztus istenségét nem ismerik el. (K. 4946/1935. Bj. LXXXVIII. 91. G. XXIX. 472.) 191. §. Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, aki az ál]am által elismert vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt követ el, vagy a vallási tiszteletnek tárgyát, — vagy oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiség'ben, — vagy bár azon kívül, de a vallásos szertartás alkalmával, tettel, vagy botrányos szavakkal meggyaláz. I. A pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezés a II. Bn. 3. §-a folytán hatályát vesztette. Jogesetek. 1. Elvi. A halottasház udvara, hol a szertartás a beszenteléssel végbemegy, helyiségnek tekintendő. A Btk.-nak nem műszaki kifejezései közönséges értelemben veendők, a közönséges beszédben pedig a „helyiség" kifejezés nemcsak fedett, hanem nyilt területről is használtatik, ha az bizonyos célra elhatárolva van. (K. 3774/1907. B. I. 127. B. H. T. IV. 342.) 2. Vádlott abbeli magaviselete, hogy a temetés alkalmával a temetési szertartás alatt sem a szertartást végző pap, sem pedig a községbíró figyelmeztetésére a kalapját mindaddig le nem vette, míg az ott lévő közönség ezen megütközve, rá nem támadt, habár a vallás elleni tiszteletlenségre mutat is, de minthogy abban a Btk. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség ismérvei nem foglaltatnak: vádlott felmentetik. (K. 7987/1932. Bj. XXVI. 145. o.) 3. Keformátus templomban a prédikáció alatt fennhangon tett helyeslő felszólalás: „igaz, úgy van!" nem esik a Btk. 191. §-a alá, — ellenben e felszólalás: „elég volt már a meséből!" a Btk. 191. §-a alapján büntettetett. (K. 6601/1892. Bj. XXVII. 243. o.) 4. A vádlottnak a temetési helyzettel kapcsolatban való vádbeli fellépése oly fenyegetést, valamint a koporsófedél és koszorú rendelkezésre nem bocsátása oly erőszakot tartalmazott, amelynek kényszerítő hatása kétségen felül áll, amint ezt egyébiránt a bekövetkezett eredmény is bizonyítja. Mert míg a vádlott eljárása egyfelől a sértettet jogtalanul és vagyoni haszon végett a temetés elhalasztásának tűrésére, a temetkezési kellékek visszaadására és új temetési szerződés Büntetőjog I. 13