Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 96—103. 107 7. Hatóság elleni és magánosok elleni erőszak anyagi halmazatban van, mert habár ezeket a bűncselekményeket ugyanama csoport tagjai, ugyanegy alkalommal, xigyanama módon, a cselekményeknek egymással való szoros kapcsolatában követték el, mégis két egymástól különálló s nem azonos jogtárgyú büntetendő tényálladék valósult meg. Amíg ugyanis a hatóság elleni erőszak a törvényes hatósági eljárásnak a jogtalan erő kényszere alá helyezésében áll, tehát elsősorban a közrendet sérti, addig a magánosok elleni erőszak közvetlenül az egyesek személye és vagyona ellen irányul. (K. 3253/1939. J. H. XIII. 1018.) 8. Egy akaratelhatározás és tevékenység, valamint időbeli és térbeli azonosság mellett is többség, vagyis anyagi halmazat létesül, ha a jogsértő eredmény több bűncselekmény tényálladékát tölti be, vagyis több büntetőjogilag védett érdeket sért. így a munkabér felemelése végett folyó sztrájkot megtörő munkásnak a létráról lelökése és ezzel testi sértés okozása anyagi halmazatot előidéző módon egyfelől a munkaszabadság és közrend érdekét (Btk. 177. §.), másfelől a testi épséghez való jogot (XX. fejezet) sérti. (K. 2521/1934. B. XXVII. 130.) L. egyebekben az egyes tényálladékokat. Folytatólagosság. J.: Elévülésre 1. 107. §. 1., 2. jogeset. 9. A jogi egységbe foglalt folytatólagos összcselekmény természetéből következik, hogy az egyes részcselekményeknek nem kell egyformán súlyosaknak lenniök. Lehet köztük enyhébb, meg súlyosabb is, de az ilyen jogi egységbe foglalt, tehát folytatólagosan elkövetett bűncselekménynek minden egyes részcselekménye követi a legsúlyosabb részcselekmény jogi minősítését. Ez különösen áll a Btk. 142. §-a szerinti hűtlenségi bűncselekményekre, melyeknek az 1921:111. t.-c. 7. §. 2. bekezdésében minősített nemzetrágalmazási esetek csak kisebb, de rokontényálladékú alakzatai. (K. 4128/1928. B. XXI. 71.) 10. A BSzKRT a huzaloknak egyes alkalmakkor való elvitelével eszközölt rongálást nemcsak hogy nem hozta helyre, hanem arról nem is szerzett tudomást mindaddig, míg az őrszemes rendőr a harmadik lopáson rajta nem érte a vádlottat, aki akkor vallotta be két előző tettét is. Az első huzallopáskor keletkezett veszély tehát fennforgott már akkor és tartott egészen a felfedezésig, illetve a rongálás helyrehozataláig. A veszélyt a későbbi huzallopások csak fokozták. A védett érdek ily értelmű egysége mellett a tett egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett közveszélyíí rongálás bűntettévé minősül. (K. 2121/1939. J. H. XIV. 40.)