Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

70 Járandóságok csökkentése. nem lehet elzárva attól, hogy a magára nézve sérelmesnek tartott és illetéktelenül hozott ilyen határozat ellen a rendes bíróság előtt keressen orvoslást. — Nem változtat ezen az adott esetben az a körülmény, hogy a felperes nyugdíjigényének érvényesítése azért vált időszerűvé, mert a Felügyelő Hatóság a felperes javadalmazását csökkentette és a felperes a csökkentett javadalmazásért tovább szolgálatot teljesíteni nem volt hajlandó, hanem a R. 18. §-ának 1. bekezdésében biztosított jogával élve, a szolgálati jogviszonyt a törvényes felmondási idő megtartása mellett felmondással megszüntette. A szolgálati viszony megszűnésének a körülményei ugyanis a nyugdíjigény érvényesítésének hovatartozása szempontjából az adott helyzetben közömbösek. (C. 737/1935. — Gr. XXVIII. 982.) A 4600/1933. M. E. számú rendelet (az alábbiakban R.) 6. §-ának 2. pontja értelmében a köztámogatásban részesülő társaságok Felügyelő hatósága elrendelheti az alkalmazottak javadalmazásának csökkentését. A 18. §. szerint pedig, ha az alkalmazott csökkentett javadalmazásért nem hajlandó további szolgálatot teljesíteni, a szolgálati viszonyt az ott megjelölt idő alatt a törvényes felmondási idő megtartása mellett felmondással megszüntetheti. A 18. §. 2. bekezdése kimondja egyszersmind azt is. hogy felmondás esetében az alkalmazottat a R. hatályba léptekor élvezett javadalmazásnak a törvényes felmondási időre eső része és a törvényes végkielégítés illeti, ezt meghaladó végkielégítés vagy egyéb kártalanítás az alkalmazottnak nem jár. Abból a körülményből, hogy a R. 18. §-ának 2. bekezdése az alkalmazottat felmondás esetében megillető jogok között a nyugdíjhoz való jogot nem említi, még nem vonható következtess arra, hogy a R. az akár a szolgálati szerződés, akár az azt pótló nyugdíjszabályzar szerint egyébként megszerzett nyugdíjjogosultságot e jogkörből kizárni kívánta volna, annyival kevésbbé. mert a nyugdíjhoz való jog az „egyéb kártalanítás" fogalma alá nem vonható. A felperes a Felügyelő Hatóság által csökkentett javadalmazásért tovább szolgálni nem akart, hanem a R. 18. §-ában biztosított jogával élve. a szolgálati jogviszonyt felmondással megszüntette. Annak a megítélésénél tehát, hogy a felperesnek jár-e nyugdíj az alperesektől, a EL r. alperes nyugdijszabályzaünak a' rendelkezései a mérvadók. E nyugdíjpénztári alapszabályok 22. §-ának a) pontja kimondja, hogy nyugdíjra nem jogosult az a nyugdíjpénztári tag, aki a vállalat szolgálatából önszántából kilép. Állandó bírói gyakorlaton alapuló általános magánjogi jogszabály, hogy az alkalmazott abban az esetben, ha a munkaadó által a jövőre való hatállyal egyoldalúan leszállított fizetéssel nincs megelégedve, jogosítva van arra. hogy a szolgálati viszonvt azonnali hatállyal megszüntesse. A R. 18. S-a az ott megjelölt vonatkozásban az alkalmazottat megillető est a"jfegÖt korlátozta akként, hogy a R. alapján csökkentett