Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

9070/1941. M. E. sz. r. 12—13. §i 1500/1941. M. E. sz. r. 1. §. 111 1500/1941. M. E. sz. rendelet a magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyának megszűnése esetére járó illetmények tárgyában. A m. kir minisztérium a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. tc. 2. és 3. §-ában foglalt és legutóbb az 1940: XVII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. Olyan személy részére, akinek szolgálati viszoniját az 1938:'XV. tc. 8. §-ának vagy az 1939: IV. tc. 17. vagy* 19. §-ának rendelkezései következtében szüntetik meg, nem szabad sem a felmondási időre járó illetmény, sem végkielégítés, sem kártalanítás címén, sem egyéb jogcímen nagyobb összeget kifizetni, mint amennyi a törvényes felmondási időre eső javadalmazásnak, valamint a törvényes végkielégítésnek megfelel Ha az előbbi bekezdésben megjelölt személynek vállalattól, szervezettől, egyesülettől vagy más jogi személytől (a továbbiakban röviden: vállalat), illetőleg a vállalati vagy más nyugdíjpénztártól nyugdíjszabályzat szerint nyugdíjra, kegydíjra vagy bármilyen címen ellátásra van igénye, nyugdíj (kegydíj, ellátás) címén nem szabad részére nagyobb összeget kifizetni, mint amennyi neki a nyugdíjszabályzat szerint jár. Ha az íny megállapított nyugdíj (kegydíj, ellátás) az alkalmazott szolgálati idejéhez vagy munkakörének fontosságához mérten túlságosan csekélynek mutatkozik, a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága az érdekelt kérelmére, a vállalat meghallgatása után és a vállalat teherbíróképességének figyelembevételével, méltányosságból kivételt tehet. Ha az első bekezdésben megjelölt személynek a nyugdíjszabályzat alapján vagy nyugdíjszabályzat hiányában más alapon nyugdíj (kegydíj, ellátás) jár, a nyugdíjon (kegydíjon, ellátáson) felül sem felmondási időre eső járandóságot, sem végkielégítést, sem egyéb járandóságot kifizetni nem szabad, kivéve az olyan természetbeni juttatásokat, amelyekkel a vállalat a nyugdíjasait általában ellátni szokta. Amennyiben az alkalmazott a felmondási idő alatt szolgálatot teljesít vagy bár szolgálatot teljesíteni hajlandó, dc szolgálatának igénybevételét a vállalat alapos ok nélkül megtagadja, a szolgálat teljesítésének idejére, illetőleg a felmondási időre továbbra is kapja a felmondás idejében utoljára élvezett illetményeinek megfelelő járandóságokat; ilyen esetben a nyugdíjat (kegydíjat, ellátást) a tényleges szolgálat megszűntétől, illetőleg a felmondási idő elteltétől kezdve kell folyósítani.