Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

52 ÖrökLési váromány átruházása. Az örökhagyóval kötött müértelemben vett lemondási szerződés nem akadályozza az örökhagyót abban, hogy a lemondó javára tegyen végintézkedést és a lemondó fél az így neki a lemondás ellenére hagyott vagyont csak akkor tartozik annak juttatni, akinek javára a lemondás történt, ha utóbbi a lemondási szerződésben maga is ré6zt vett vagy a lemondóval ilyen tartalmú külön megállapodást létesített. Végül megkülönböztetendő a fentebb tárgyalt összes — örökösödési jogi jellegű — jogügyletektől a már megnyílt és megszerzett örökségnek, mint vagyontömegnek, illetve az örökös alvagyonának elidegenítése (különösen az örökség eladása, illetve vétele, mint gyakorlatilag legfontosabb eset), amely elvileg is egészen kötelmi jogi természettel bír és amelyet a Mt. ..Örökség vétele" cím alatt 1438—1446. §-aiban az adásvétel körében (a vétel különös nemei között) szabályoz. Nincs hazai tételes törvény vagy állandóan követett bírói gyakorlat, mely a leszármazót korlátolná abban, hogy még a szülök életében szüleivel vagy testvéreivel a szülök után reá néző örökségi igényét egyezségileg végérvényesen szabályozza. (206/1898. Gr. Dt. III. 38.) Az öröklésről való lemondás szoros értelemben csak akkor forog fenn, ha a lemondást tárgyazó szerződés az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló örökös és az örökhagyó közt jött létre, nem pedig akkor is, ha a várományos örökösök kötnek szerződést a közös apa utáni örökség tekintetében. (5879/1903. Dt. 3. f. XXVII. 115.) A testvérek között még élő atyjuk jövendőbeli örökségéről kötött egyezség, mint örökösödési szerződés érvényessége, az írásbeli magánvégrendeletekre megszabott alakszerűség alkalmazásától függ. Az ilyen szerződés csakis az apai örökség megnyíltával lép hatályba; az apa életében tehát a gyermekeknek sem örök joguk érvényesítésére, sem annak megóvására nincs kereseti joguk. (9294/1906. MD. I. 188.) Hazai törvényeink nem tartalmaznak oly tiltó rendelkezést, hogy az öröklésre hívatottak jövendőbeli örökségüket vagy ennek egy részét az örökhagyó életében másra át ne ruházhassák. (962/1910. Staud 151. 1.) A felperesek az eladó félnek apja utáni reménybeli örökségét jogérvényesen megvették, az erre vonatkozó öröklési jog tekintetében az eladó fél helyébe léptek és így a M. M. halálával már az ő részükre nyilt meg az öröklési jog, tekintet nélkül arra, hogy M. M. elhalálozásakor az örökségi részét átruházó M. R. életoen volt-e vagy nem; következőleg az első-