Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

36 Mt. 1772. §. Lemondás a törvényes öröklésről. Lemondás a törvényes öröklésről. 1772. §. Az örökhagyóval kötött szerződéssel az örökhagyó rokona, házastársa vagy a házasság megkötésének esetére jegyese, általában a törvényes öröklésre hivatott személy egészen vagy részben lemondhat a törvényes öröklésről is. Lemondani egymagáról a kötelesrészről is lehet. Lemondás a kötelesrészről kétség esetében lemondás a törvényes öröklésről is. Egyezik mai jogunkkal. A lemondó jegyesre nézve 1. a fentebbi bevezető megjegyzést. Bár az örökhagyó végintézkedéssel tetszése szerint kizárhatja bármelyik törvényes örökösét az öröklésből és e tekintetben csak a kötelesrészre (valamint bizonyos fokig az özvegyi jogra) való igény szab gátat a végrendelkezési szabadságnak, sőt a Mt. — mai jogunkkal megegyezően — kifejezetten elismeri az örökhagyónak azt a jogát, hogy bárkit (az államkincstár kivételével) kirekeszthet a hagyatékában való törvényes öröklésből (1769. §. 4. pontja, 1783. §.) mégis fenntartja a Mt. a törvényes öröklésről való lemondás intézményét, melyet élő jogunk sem tekint feleslegesnek, mert népünk szívesen és gyakran él vele. A kötelesrészről való lemondásnak pedig határozott gyakorlati jelentősége is van, mert ezzel a kitagadás célja a formális és mindig megbélyegző kitagadási aktus nélkül és minden további jogvitát kizáró módon érhető el. Az öröklésről való lemondás csak szerződéssel történhetik (P. I. 5830/1925. MD. XX. 22.); — csak akkor hatályos, ha világos és határozott (1891. jún. 9. — 9969/1890.), hogy ahhoz semmi irányban kétség ne férjen (1905. nov. 14. — 3050.). A jog mindaddig fennállónak tekintendő, amíg arról a jogosított világosan és határozottan le nem mond, amiért is az örökségről való lemondásnak arra nézve, hogy jogi hatálya legyen, olyan határozottnak kell lennie, hogy ahhoz semmi irányban se férjen kétség. (P. I. 5364/1911. MD. VI. 147.) Ha a lemenő szülőjétől a juttatást e szülője utáni öröklési igényének kielégítéséül elfogadta, akkor ez magában foglalja egyúrtal az illető szülő utáni öröklésről való lemondást, s ily esetben nincs szükség a lemondás világos kifejezésére. (C. I. 7422/1928., J. H V. 195.) Bizonyos összegnek örökség címén fenntartás nélkül el-