Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1772. §. Lemondás a törvényes öröklesről. 87 fogadásából nem lehet következtetni az örökség többi részéről való lemondásra. A bizonyítás a lemondásra hivatkozót terheli. (2624/1899.; 3523/1902.) Az öröklésről való lemondás szoros értelemben csak akkor forog fenn, ha a lemondást tárgyazó szerződés az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló örökös és az örökhagyó közt jött létre. (5879/1903. Dt. 3. f. XXVII. 115.) Valamely jogról való lemondás mindig szoros magyarázató lévén, az erre célzó kifejezések jobban ki nem terjesztethetnek, mint amennyire a szavak vagy tettek terjednek. (2534/ 1893. Staud 149. L) E. H. 808. sz.: Az öröklésről való lemondás akkor is érvényes, ha ellenérték nélkül történt és így önmagában az a körülmény, hogy a lemondásért kapott ellenérték kevés, a lemondás hatálytalanítására okul nem szolgálhat. (P. I. 2941/1925., PHT. 808. sz.) Az öröklésről lemondó szerződést tévedés címén az ellenérték csekély volta miatt nem támadhatja meg a lemondó fél, akinek módjában volt az örökhagyó vagyoni viszonyai felől tájékozódni. (P. I. 3101/1910. MD. VIII. 156.) Ugyanígy: P. 3105/1913. Grill XVI. 886. A fellebbezési bíróság nem sértett eljárási szabályt azzal 6em, hogy nem vizsgálta, vájjon a felperesnek juttatott értékek a várható örökrésze értékének megfelelnek-e, mert a szülők vagyoni viszonyait ismerő felperesnek az örökhagyóval szemben tett az a kijelentése, hogy örökrészére ki van elégítve, köti őt akkor is, ha az örökrészének valóságos értékét netán nem kapta meg. (C. I. 615/1931., J. H. VII. 257.) A gyermeknek a családi kapcsolatnál fogva ismerni kell a szülök vagyoni viszonyait, ezért ő a pénzbeli kielégítést elfogadó nyilatkozatát az értékben való tévedés alapján rendszerint nem támadhatja meg. Az 1917. évi július havában történt szerződés kötésekor azonban más volt a helyzet. A pénz értéke és vásárló ereje ugyanis ekkor bizonytalan volt s emellett — különösen az egyszerű földmíves nép körében, ahova a szerződő felek is tartoztak — a papírkorona értékének az aranykorona értékétől való végleges eltérése még nem volt felismerhető. Ilyen körülmények között okszerű az a következtetés, hogy az értékviszonyok bizonytalanságából eredő tévedésen alapult a felperesnek az az elhatározása, hogy a szülői vagyonból való kielégítésül elfogadott, a szerződéskötés idejében már csak 1028 aranykoronával egyenlő értékű 2500 koronát, jóllehet ez az összeg a per adatai szerint már a szerződéskötéskor meglevő beltelkes házból és 25 kat. hold jóminöségű szántóföldből egy gyermekre eső Vs rész értékéhez képest aránytalanul csekély volt. (C. I. 2522/1933. J. H. VIII. 349.) A lemondás harmadik, az arra vonatkozó okirat kiállítása-