Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. 29 fiaira, (ha vannak neki) vagy közelebbi atyafiaira vagy más törvényes utódaira háramlanak. V. ö. még Hk. I. R. 43. c, 1625: VI. t.-c, 1723: XI. t.-c. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy érdemetlenségröl csak a Hk. I. R. 52. és 53. címeiben felsorolt kitagadási okok valamelyikének fennforgása esetén lehet szó, téves, mert az érdemetlenség esetei a kitagadási okokkal nem azonosak. (P. I. 1996/1927. J. H. II. 517.) E. H. 205. sz.: Az, aki az örökhagyót megölte, mint érdemtelen, az örökhagyó után nem örökölhet. Az érdemtelen az örökségből kiesik s úgy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt halt volna el. Az érdemtelenek törvényes örökösei örökölhetnek azután, aki után érdemtelenség miatt az érdemtelen nem örökölhet. — Az indokolásból: Hazai tételes törvényeink arról, hogy az, ki az örökhagyó elleni gyilkossági büntettet követett el, a meggyilkolt után az öröklési jogból, mint érdemetlen kizárva lenne, határozottan nem intézkednek ugyan, de az úgy régibb, mint újabb törvényeink szelleméből világosan következtethető. Ugyanis a Hk. I. 14. és 15. c. azt rendeli, hogy a rokongyilkosok jószága és öröksége a meggyilkoltnak fiaira, vagy egyéb törvény szerint való örököseire száll. A fennállott, de már e tekintetben hatálytalan törvény intézkedése tehát még eshetőségét is kizárta annak, hogy a meggyilkolt után a gyilkosság bűntettét elkövető egyén örökösödhessék. Az ideigl. törv. szab. 7. §. utolsó bekezdése pedig a szülők által gyermekeiknek és viszont érdemetlenségi esetekben az örökségből való kitagadását megengedi. Igaz, hogy a törvénynek ez intézkedése csakis a szülők és gyermekek közötti örökösödésre vonatkozik, és hogy annak alkalmazhatósága az örökhagyó akaratától tétetik függővé, de oly esetben, midőn az örökös oly súlyosabb beszámításu cselekményt követ el, melynek következtében az örökhagyó valódi végakaratát érvényre nem emelheti, s ekként az ideigl. törv. szab. 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örökségben részesíteni a törvény célzatával össze nem egyeztethető. És ha áll ez a gyermek és a szülő között felmerülhető örökösödési kérdésre, állni kell a távolabbi rokonok közötti örökösödési ügyekben is. De különben bűncselekmény annak elkövetője előnyére jogforrás nem lehetvén, a meggyilkolt egyén vagyonában, miután az örökösödés megnyílta bűnös cselekménye által idéztetett elő, a tettes örökös nem iehet, annál kevésbbé, mivel ellenesetben a bűnös cselekmény lenne mintegy megjutalmazva, mi pedig már csak a közerkölcsiség szempontjából sem engedhető meg. . . Nincs oly tételes törvényünk, amely azon esetben, ha az öröklésre közvetlen hivatott személy érdemetlenné vált, kimondaná, miszerint az