Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)
2S Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. ságtalanul követ el. 6. §. Továbbá: akik nőrokonaikat ugyancsak a negyedik izen belül megszeplősítik. Vagy akik mostoha anyjukon erőszakot tesznek s akik vért fertőztetnek, nyilvános elmarasztalás vagy levelesítés esetében. Hk. 1. R. 16. cim. Hogy a hűtlenség vétke és a főbenjáró ítélet kétféleképen különbözik egymástól. Hűtlenség vétke és a főbenjáró ítélet tehát kétféleképen különbözik egymástól. Először mivel a hűtlenség vétke által a hűtlen ember mind fejét, mind örökségét: azaz minden fekvő jószágát és birtokjogait örökre elveszti és ezekből a fekvő jószágokból és birtokjogokból az ilyen hütelen, vagyis hűtlenséggel beszennyezett, meggyalázott és elmarasztalt embert megillető osztályrész (még ha feje esnék is) fiaira vagy nemzetségi atyafiaira soha többé viszsza nem tér. 1. §. Sőt az ö családfája vagyis nemzetségének kiágazása a hűtlenség gyalázatára és megutáltatására és a szeplőtlen hűség jeles erényének dicséretére, a jószágok háramlása tekintetében, reá nézve örökre idegenné válik. Azonban értsd itt a már született fiakat és nem azokat, akik azután születnek. Mert az atyjának elmarasztalása és a hűtlenség vétkébe bonyolódása után születelt fiak az apai jogokban (ha atyjok a király kegyelmét és még jószágainak uralmát is megnyerte) teljes joggal örökösödnek. 2. §. Ez a királyi kegyelem azonban az ő nemzetsége kölcsönös örökösödésének, kivéve az elmarasztalás után nemzett fiait, a jószágok háramlására nézve, semmi hasznára sem leszen. És a királyi kegyelem a több előbb született fiukat és nemzetségi atyafiakat az elmarasztalttal élőbben fennállott öröklési állapotba vissza sem helyezi, hacsak a jószágok háramlása iránt egymásközt bevalló levelekben újra kölcsönösen nem szerződnek s erre királyi jóváhagyást nem nyernek. Mert az elenyészett és elveszett örökösödés csak ily módon és nem másképen éled fel és ujul meg. 3. §. A főbenjáró Ítélet által pedig a fekvő jószágok és birtokjogok tulajdona és öröksége nem vesz el; hanem, ha valamely elitéltet kivégeznek, akkor minden fekvő jószága és birtokjoga egyenesen