Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

18 Mt. 1767. §. Holtkéz. ezeknek az 1715: XVI. t.-c. 4. §-a alapján is kezén levő sanyiitparancs szerint többé ki nem váltható számos elzálogosított birtokok is teljes tulajdonukká válhattak, sőt az ősiségi nyíltparancs 20. §-a minden kivétel nélkül kimondotta, hogy az, aki az általános osztrák polgári törvénykönyv hatályba lépte után végrehajtási árverés útján nemesi fekvő javakat vesz, az a megvett jószág teljes tulajdonát szerzi meg. Az általános osztrák polgári törvénykönyv hatályba léptetéséről szóló nyiltparancsok ugyan egész általánosságban a magánjogokat korlátozó külön szabályokra s ezeket, valamint az egyházközségeknek s ezek tagjainak öröklési képességére vonatkozó külön szabályokat is épségben hagyják; az abszolút korszakban sem tétettek azonban megfelelő intézkedések arra, hogy a holtkézről szóló törvényeknek minden irányban érvény szereztessék, amint 1848-ig sem gondoskodtak arról, hogy a jogsérelemből (ex praejudicio) indított kereset esetén kívül a holtkézi törvények ellenére történt szerzések hatályon kívül helyeztessenek. Sőt az 1853. és 1854. években kibocsátott legfelsőbb úrbéri nyíltparancsok, valamint a korábban érvényben volt és a későbbi törvények folytán történt birtokszabályozások alkalmával is a vagyonosabb volt földesurak a katholikus plébánosoknak és plébániáknak számos helyen illetőségükön felül jelentékeny ingatlanokat juttattak anélkül, hogy az ekként eszközölt szerzések jogi érvénye bármely oldalról is kérdés tárgyává tétetett volna. Az amortizácionális törvényeknek az 1855. évben kötött, de az ország törvényei közé be nem iktatott konkordátum általi eltörlésének ténye jogilag nem bírhatott ugyan megszüntető hatállyal, a hazai törvényeknek 1861. évben történt visszaállításával azonban a holtkézi törvények a visszaállított élő törvények sorába tartozóknak még nem tekinthetők; mert amint ez már fentebb kifejtetett, az ősiség és a királyi jogból folyó háramlási jog eltörlésével megszűntek azok a viszonyok, melyeknek védelme ezeknek a törvényeknek főcélja volt; és mert a hatályban fenntartott ősiségi nyiltparancs ingatlan javaknak a korábbi hazai jogunk szerint szokásban volt elzálogosítását jövőre jogérvénytelennek nyilvánítván, a telekkönyvi jelzálogrendszer behozatalával az egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek is utalva lettek arra, hogy pénzeiket jelzálogi biztosíték mellett helyezzék el; már pedig a jelzálogszerzéshez való kétségbevonhatatlan jogosultságuknak csak úgy van gyakorlati értéke, ha egyúttal azzal a jogosítvánnyal is bírnak, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanokat végrehajtási elárvereztetésük esetében megvehessék, amiből nyilvánvaló, hogy a jelzálogszerzési képesség szoros összefüggésben áll az ingatlanok tulajdonának szerzéséhez való képességgel.