Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

14 Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. lett lehetne megállapítani azt, hogy a kötvény a biztosított hagyatékában találtatott. Ezt azonban felperes be nem bizonyította, mert az A) a. halálesetfelvétel és B) a. végrehajtási jegyzőkönyvben e kérdésre vonatkozólag bizonyítékul szolgálható adat nem foglaltatik s e két okmány tartalma egymástól lényegileg cl is tér, amennyiben az A) a. szerint a bárca néhai K. A. özvegye, mint kedvezményezett birtokában volt, s utóbb ugyanaz által elzálogosíttatott, ellenben a B) a. végrehajtási jkönyv szerint a kötvény állítólag még néhai K. A. által zálogosíttatott el, mely ellentét felperes részéről a perben fel nem világosíttatott. Ezekhez képest az alapperben elutasítási indokul szolgált jogi alapok nem lévén megdöntve, felperest újított keresetével is elutasítani kellett. (1885. nov. 12. 678.) A hagyaték csak oly jogok és kötelezettségekből áll, amelyek az örökhagyót illették; amiből önként következik, hogy a biztosított halála folytán esedékes életbiztosítási összeg annak hagyatékához nem tartozhatik. (6053/1897. Gr. Dt. III. 9.) Az örökhagyó halála folytán esedékes életbiztosítási összeg az örökhagyó hagyatékához nem tartozik. — A hagyatékhoz az örökhagyót illető, vagy illethető vagyonok tartoznak, az örökhagyó halála esetére kötelezett életbiztosítási összeg azonban nem a biztosított örökhagyó, hanem a kedvezményezett javára lévén fizetendő, az nem a biztosított örökhagyó, hanem a kedvezményezett tulajdonát képezi; az a körülmény pedig, hogy az életbiztosítási összeg az örökhagyó leltárába felvétetett, ezen követelést egymagában hagyatéki vagyonná nem minősíti. (6369/ 1901. és 5880/1887. Gr. II. 17. — Állandó gyakorlat. — Azonos: 6053/1897., 4606/1902.) Annak a vitás kérdésnek az eldöntésénél, hogy a biztosítási összeghez kinek van igénye, nem az örökösödési jog szabályai veendők alkalmazásba, hanem egyedül az vizsgálandó, hogy a biztosítási szerződés szerint ki a biztosítási összeg felvételére hivatott kedvezményezett. (179/1902. Gr. II. 18. — Azonos: 5880/1886. — Ellenkező: 56/1890. és 7548/1885.) A kedvezményezetteket illető életbiztosítási összeg hagyatéki vagyonnak nem tekinthető. E szabály akkor is áll, ha kedvezményezettckül a biztosított örökösei — habár minden közelebbi megjelölés nélkül — vannak megnevezve. (P. IX. 1061/1917. MD. XI. '180.) Ha az életbiztosítási kötvényben kedvezményezettekként a biztosítottnak törvényes örökösei jelöltetnek ki, külön intézkedés hiányában az életbiztosítási összeg nem illeti meg a végrendeletben megnevezett általános örökösöket. (P. I. 1480/1922. MD. XV. 113.) A biztosított személyén kívül álló kedvezményezett nevezése mellett létrejött életbiztosítási szerződésnél, mint harmadik személy javara kötött szerződésnél, a szerződő felek annak