Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)
Mt. 1767. §. öröklésreképesség. 15 tárgyáról csupán addig rendelkezhetnek szabadon, míg a kedvezményező biztosított a kedvezményezettet kinevezéséről nem értesíti. Az értesítéssel azonban arra már a kedvezményezett szerez jogot, és ennek folytán az értesítéstől kezdve megszűnik a kedvezményezőnek ahhoz való joga, hogy azon a kedvezményezett hozzájárulása nélkül változtasson s végrendeletileg ezen életbiztosítási összeg felett eltérőleg rendelkezzék. (C. I. 5333/ 1932., J. H. VII. 549.) A biztosítótól az életbiztosítási összeget az e tárgyban kötött szerződés alapján a kedvezményezett (mint ezt az állandó bírói gyakorlat több ízben megállapította) kötelmi és nem örökösödési jogcímen követelheti, az életbiztosítási összeg így nem is az örökhagyó, hanem a kedvezményezett tulajdona s ugyanez áll az Országos Társadalombiztosító Intézettől járó bár nem szerződésen, hanem az 1927. évi XXI. t.-cikken alapuló életbizbiztosítás vagy végkielégítés címén az örökhagyó halálával esedékessé vált összegre is, amely az említett és az azzal kapcsolatos törvényes jogszabályokban létesített különleges eljárás során érvényesíthető. (B. Tvsz. 21. Pf. 10.491/1930., J. H. V. 989.) 2. Öröklésreképesség; kiesés az öröklésből. 1767. §. öröklésreképes minden személy, kivéve amennyiben a törvény szerint nem örökölhet. Megegyezik fennálló jogunkkal. Az alábbi idézendő jogszabályok szerint az öröklési képesség nincs meg, illetve korlátozva van: 1. külföldieknél, ha nincs viszonosság; 2. törvényesen elismert hitfelekezeteknél (1895: XLIII. t.-c. 9. §.); 3. szerzeteseknél és apácáknál; 4. az oszthatatlan családi birtoknál, (205. old.) melyet nem igényelhet az elmebeteg, a gyengeelméjűség miatt gondnokság alá helyezett s a siketnéma (1920:XXXVI. t c. 74. §.); 5. vitézi teleknél, (208. old.) melynek átvételére nem alkalmas az a személy, aki a vitézi telekkel kapcsolatos közszolgáltatások teljesítésére szellemileg vagy testileg képtelen vagy erkölcsileg megbízhatatlan (6650/1920. M. E. rendelet 4. §.). Aki jogszerzésre képtelen, az öröklésből kiesik. (Mt. 1769. §. 2. p.) Külföldiek öröklésreképessége. E. H. 203. sz, öröklési képességgel bir mindenki, akinek szerzési képessége van és így a külföldiek is a viszonosság feltétele mellett. (1888. dec. 11. — 2242/1888., PHT. 203.)