Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. 9 igényt az örökösökre átszállónak mondotta ki és felpereseknek, mint J. J. örököseinek a J. J. vagyonába be nem olvadt végkielégítést megítélte. (Budapesti Tábla: I. G. 261/1900. Gr. Dt. III. 2.) (V. ö. 1910/1920. M. E. sz. rend. 12. §.) Közszerzemény csak fele részében hagyaték. — A közszerzeményi vagyon e fogalmánál fogva is csak a közszerzőknek közös tulajdonát s e vagyon fele alperesnek oly önálló és külön vagyonát képezi, miről örökhagyó végrendelkezni egyáltalán jogosított nem volt. (Pécsi törvényszék: 16.755/1900., Curia helybenhagyja, Gr. Dt. III. 6.) Az 1881: LX. t.-c. 56. §-ában foglalt rendelkezésből is kétségtelen, hogy az elhalt katonai személy után halálozási évnegyedben részesített családtag pusztán ezen részeltetés alapján nem válik az elhunyt örökösévé, s a kezeihez kiutalt összeg erejéig az elhunyt katonai személy hitelezőinek felelősséggel nem tartozik. Az örökhagyó (katonai személy) halála után a m. kir. honvédelmi minisztérium által akár halálozási évnegyed, akár temetkezési költség címén kiutalt összeg a hagyatékhoz nem tartozik, az a hagyatéki tömegbe nem vonható, hagyatéknak csak az lévén tekinthető, amivel örökhagyó a halál pillanatában bírt és annak szervi szaporulata. (308/1907. MD. II. 143.) A tagjaik anyagi érdekének előmozdítása céljából létrejött szövetkezetek s ahhoz hasonló egyéb egyesületek alapszabályai a tagsággal járó jogokat és kötelezettségeket illetően szerződés jellegével bírnak. Annak meghatározásánál tehát, hogy az elsőbírósági ítélet 1.—5. pontjai alatt hasonló célú szövetkezet és egyesületek által Z. I. tag elhalálozása után letétbe helyezett összeg kit illet, az alapszabályoknak szerződés jellegével biró idevonatkozó határozatai az irányadók. Az 1.—3. alattiak alapszabályai ama rendelkezéséből, hogy a tag halála után esedékes úgynevezett halálozási segélyek végrehajtás alá nem vonhatók s csupán az alapszabályok szerint jogosítottak kezéhez fizethetők ki: következik, hogy a tag halálával esedékes ezek az összegek a biztosítási összeg, illetőleg a harmadik személy javára szóló szolgáltatás természetével bírnak s mint ilyenek nem az elhalt tag hagyatékához tartoznak, hanem az alapszabályokban kijelölt kedvezményezettet, még ha az elhalt tagnak örököse is, saját jogán illetik. (3812/1909. Staud 146. 1.) Minthogy az örökhagyó hagyatékához azok a vagyontárgyak tartoznak, amelyeknek az örökhagyó életében tulajdonosa volt, az örökhagyó halála esetére kötelezett s a kedvezményezettet illető haláleseti segély pedig nem az örökhagyó, hanem a kedvezményezett tulajdona volt: az Amerikából küldött pénz az örökhagyó hagyatékaként nem minősíthető s ugyanezekből