Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

10 Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. az indokokból nem tekinthető az örökhagyó vagyonából eredő ingyenes juttatásnak sem. (C. I. 340/1931., J. H. VII. 466.) Az ajándékozási szerződés durva hálátlanság okából való hatálytalanításának joga az ajándékozó örökösére is átszáll, ha az ajándékozó a hatálytalanítás iránt már maga pert indított s e nélkül is, ha az ajándékozó a hatálytalanítás szándékát kinyilvánította, de ennek a szándéknak a végrehajtásában akadályozva volt. Mégis azonban, minthogy a felperesnek az elajándékozott ingatlanoknak csak Y\ részére van öröklési joga, az ajándékozási szerződést csak annyiban van jogosítva megtámadni, amennyiben az az ő öröklési jogának útjában áll. (C. 8053/ 1929., J. H. VI. 744.) A hitbizományi vagyonnak a trianoni szerződés területi rendelkezéseinek következményeként a csehszlovák állam fennhatósága alá került része csak az örökhagyó halála után oldatott fel a hitbizományi lekötöttség alól, ennek következtében, amennyiben az örökhagyó erről a vagyonrészről, mint szabadvagyonáról végrendelkezett, végrendelete e részben hatálytalan. (P. I. 1996'1931., J. H. VIII. 800.) Az üzlet a maga egészében alkotja örökhagyó különvagyonát s az üzlet mint vagyontárgy nemcsak a berendezésből, hanem abból a vagyoni értékből is áll, amelyet neki a vevőkör (kedvező hely, látogatottság) ad meg. Az üzlet mint vagyonérték, mely személyhez kötve nincs, öröklés tárgya s atekintetben, hogy az üzlet mint vagyonérték az elhalt tulajdonosról kire, illetve kikre száll, az öröklési jog szabályai az irányadók. Az a tény, hogy az ipartörvény alapján az üzletet az alperes (hátrahagyott házastárs) folytatja, mint tisztán iparrendészeti intézkedés nem lehet befolyással az iparüzlet, mint vagyonérték, öröklésének kérdésében. (C. I. 3179/1933. J. H. VIII. 206.) Az örökhagyó halálakor annak a birtokában volt ingóságokról, ellenkező adat hiányában azt kell vélelmezni, hogy azok az örökhagyó tulajdonai voltak s az örökhagyó és az alperes között megkötött házasság fennállása alatt szereztettek, amiből az is következik, hogy azoknak felerésze az örökhagyó hagyatékához tartozik, másik felerésze pedig közszerzemény címén, az alperest illeti. (C. I. 2186/1933., J. H. VIII. 324.) Takarékbetéti könyv. E. H. 201. sz. Az a körülmény, hogy az örökhagyó készpénzbetéteket gyermekeinek nevére szóló takarékpénztári betétkönyvecskékre helyezett el, az ajándékozás világos kifejezésre juttatása nélkül még nem elégséges alap annak a megállapithatására, hogy az illető betét örökhagyó részéről annak ajándé-