Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

s Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. A személyes szolgalmak a jogosított fél elhunytával létezni megszűnvén, ezeknek kitörléséhez a jogosított fél elhunytának kimutatása elegendő. Az életjáradék szintén megszűnik ugyan a jogosult fél halálával, de minthogy az életjáradék erejéig bekebelezett zálogjog egyúttal a lejárt és esetleg hátralékban levő részleteknek biztosítására is szolgál, a jogosult fél elhunytának igazolása magában véve az életjáradék erejéig bekebelezett zálogjog kitörléséhez elegendő alapot nem szolgáltat. (Győri Tábla: 543/1891. Gr. Dt. I. 777.) Közös haszonélvezet esetén, ha a szerződésben nincs intézkedés arra nézve, hogy ha a haszonélvezetre jogosított egyik fél elhal, a másik felet az egésznek haszonélvezete megilleti-e, az vélelmezendő, hogy az életbenmaradt felet csak a haszonélvezeti jog fele illeti. A haszonélvezetre jogosítottak egyike elhalálozása folytán annak joga a haszonélvezet tűrésére kötelezettnek javára megszűnt és nem ment át a haszonélvező társra. (5614/ 1888. Gr. Dt. I. 763.) Az örökhagyó által haszonélvezett ingatlannak az örökhagyó halálakor létező függő termése nem hagyaték, hanem a tulajdonosé. A függő termés előállítási költségei, melyeket a tulajdonos megtéríteni köteles, a hagyatékba tartoznak. (1030/ 1898., 341/1899., 2355/1899.; Raffay: A magy. mjog kézikönyve, 3. kiad., II. köt. 496. 1. 2. jegyz.) Ellenkező: Az örökhagyó haszonélvezetében volt ingatlanok termésének a gazdasági év kezdetétől a haláláig terjedő időre eső aránylagos része a haszonélvezőt illeti, tekintet nélkül arra, hogy a termés beszedése már csak a halála után következett be. (C. I. 2236/1929., J. H. V. 854.) Az örökhagyó feles haszonbérleteinél nem az örökhagyó haláláig végzett mezőgazdasági munka és a felhasznált vetőmag értéke számítandó a hagyatékhoz, hanem a gazdasági év hozamának az örökhagyó haláláig terjedő évrésznek megfelelő hányada. (C. I. 8626/1930., J. H. VII. 420.) A felebbezési bíróság ítéletében elfoglalt jogi álláspont szerint a kereset tárgyát képező követelés — vagyis a 400 frt. végkielégítéshez való jog J. J. vagyonának kiegészítő részévé vált s mint ilyen öröklés tárgyát képezheti. Ez az álláspont téves. Mert a végkielégítés csak úgy, mint a nyugdíj, az arra jogosított egyénnek részére rendelt oly segélyezés, amely csakis öt illeti meg, amelyhez való joga, mint személyhez kötött jog át nem ruházható és az örökösökre át nem száll, s amely mint követelés a jogosítottnak vagyonába csak megállapításával és öszszegének utalványozásával olvad be s örökösödés tárgyát ezek megtörténtével képezheti. — Mindezeknél fogva a felebbezési bíróság azt a jogszabályt, mely szerint az örökhagyónak személyéhez kötött igények az örökösökre át nem szállnak, megsértette akkor, mikor a J. J. személyéhez kötött végkielégítési