Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

XIX nek megvalósítására tételes szabályozás hiányában a bírói gyakorlat egymagában vagy egyáltalában nem, vagy csak igen hosszú időn át tartó lassú fejlődés útján volna képes. Erre az alább érintendökön felül legszembetűnőbb példa a kötelesrész kielégítéséért való felelősség meglévő szabályainak teljesen a fennálló jog tételeibe beilleszkedő kiegészítése a 2038—2050. §-okban, amelyeket a jelen kötet 638. lapján részletesen tárgyalunk. Másfelől ugyancsak az élő jogintézményeken belül olyan szabályokat szövegez meg tételes formában, melyek ezidőszerint kifejezetten kimondva szokásjogunk állományában fel nem találhatók ugyan, de annyira szükségszerűen folynak a fennálló jog elveiből, hogy a felmerülő konkrét eset helyes elbírálás mellett szinte szükségképpen a Mt. szabályozta értelemben volna eldöntendő. Ilyen módon a Mt. — miként az az egyes §-<aihoz fűzött megjegyzéseinkből és a jelen bevezetés végén foglalt részletesebb fejtegetéseinkből is kitűnik — egész tömegét nyújtja az olyan szabályoknak, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy még a Mt. formai hatálybalépte előtt is a bírói gyakorlat által recipiáltassanak. Az ilyenformán csak formailag új, de tartalmilag élő jogunkban már bennrejlőnek tekinthető szabályok nagy száma magyarázza meg azt az igen nagyméretű beszivárgást, amellyel a Bsz., de már a Mt. rendelkezései is meglepő gyorsan és az újabb időben már szöveg szerint is helyet foglalnak bíróságaink döntéseiben. Az a második, még kényesebb feladat, amelyet a fent említett hézagkitöltés révén a Mt. megvalósítani kíván, nem a már létező jogintézmények kiegészítésében és továbbfejlesztésében, hanem eddig hiányzó, de szükségesnek mutatkozó új intézmények felvételében áll, ahol megjegyzendő, hogy a már fennálló jogintézmény továbbfejlesztése is ölthet oly méretet, amelynél fogva az már szinte új intézmény létesítésének számít, ahogyan ezt pl. a végrendeleti végrehajtónál látjuk, akire nézve a Mt. 1984—2003. §-ai úgyszólván új jogintézményt kitevő mennyiségben és minőségben tartalmaznak új szabályokat. Ami új jogintézményeknek az öröklési jogban való létesítését illeti, ebben a Mt. rendkívül óvatos és tartózkodó. A Mt. szerkesztő bizottsága ugyanis — miként ezt a bizottság elnöke (Szászy: i. m. 24. 1.) oly meggyőzően fejtette ki a Magyar Jogászegyletben — kitűzött feladatáII*