Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

XX nak megfelelően „tartózkodott a fennálló s jónak bizonyult, kipróbált intézményeink és jogszabályaink minden, áron való reformálásának törekvésétől s újításra csak'.s ott törekedett, ahol ez a fejlettebb életviszonyok szükségletei vagy hiányzó vagy elavult intézmények pótlása végett kívánatosnak mutatkozott". Ennek az óvatosságnak megfelelően a Mt. az anyagi jogban alig (pl. a nem-ági szülő haszonélvezete az ági vagyonban 1810. §.), hanem inkább csak az eljárási szabályok terén honosít meg új intézményeket, aminők a hitelezők összehívása (2099—2105. §§.) és a hagyaték gondnoki felszámolása (2106—2120. §§.) és érdekes, hogy az anyagi jog terén mozgó ilyen irányú rendelkezései közül is úgyszólván a legfontosabbak inkább csak az eljárási jog körébe tartozó jogintézmények anyagi joghatásainak szabályozására szorítkoznak (mint pl. az öröklési jogot tanúsító bírói határozat joghatályára vonatkozó 2075—2080. §-ok) és több helyen feltételezik örökösödési eljárásunk reformját. Jellemzi továbbá a Mt.-t, hogy számos, lényegében eljárási (törvénykezési) természetű intézkedést tartalmaz, illetve feltűnően sok helyen enged a bíróságnak perenkívüli belenyúlást az anyagi jogba és az érdemi kérdések tekintetében is hajlandóságot mutat a bírói cognitio kiterjesztésére. Ami mindjárt a legutóbbit illeti, a bírói jogkör jelentékeny kitágítása nyilvánul meg az 1838. §-ban, mely a favor testamenti-nek újszerű kiterjesztését tartalmazza a végrendelet szigorú alakszerű jogügyleti jellegének rovására, amidőn felhatalmazza a bíróságot, hogy a szükséges alaki kellékek csekélyebb és különösen rendkívüli körülménnyel menthető sérelmét bármily alakú végrendelkezés esetében figyelmen kívül hagyhassa és a végrendelkezést ily kellékhiány ellenére is érvényes végrendeletnek tekinthesse. Ennek párdarabja az 1953. §. második bekezdése, mert míg amaz a formahiba pótlását, ez a végrendeleti intézkedés tartalmi helyesbítését teszi lehetővé bírói cognitió útján. Nagyon is méltánylandó indokból fakadnak ezek az új szabályok, mert segíteni akarnak azokon az igazságtalanságokon, amelyek a merev formák ridegségéből határesetekben származhatnak, aminek viszont természetszerű árnyoldala, hogy a jogbiztonságot némileg csökkenti az, ha az esetükre vonatkozó igazságot