Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

122 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. idejében volt értéke sem képez ági vagyont. (18%. dec. 21.r 918.) Habár kétségtelen, hogy felp.-nek, mint állítólagos ági vagyonteli örökösnek a végrendelet megtámadásához kereseti joga a végrendeleti örökösök ellenében fennállott volna, ha az örökhagyónak első férje K. I. azon ténye által, hogy a kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor örökhagyó nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, azon javakat ági természetétől meg nem fosztotta volna; ezen éppen felp. ágáról keletkezett jogcselekmény által a kereseti ingatlanok örökhagyó szerzeményévé válván, felp., mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személy a hátrahagyott házastárssal és örökhagyó testvéreivel szemben törvényes öröklésre hivatva nem lévén, a végrendelet megtámadásához sem volt joga, ily értelemben tehát áll a T.-nak ez irányban tett kijelentése. (1888. jún. 8432,87.) Az örökölt vagyonnal örökösre szálló teher, amennyiben azt örökös kifizeti, mint az örökölt vagyonba tett beruházás, szerzeménynek tekintendő. (1885. máj. 12. 713.; azonos: 66%/ 88. Állandó gyak.) Az egyik osztályos testvértől (visszteher ellenében) megszerzett apai vagyon a szerző félre nézve nem apáról hárult (ági), hanem szerzeményi vagyont képez. (6765/88. Állandó gyakorlat.) (Ugyanígy: Rp. I. 4711/1921. MD. XV. 102. — Rp. I. 3086/1916. MD. X. 180. — P. I. 1899/1921. MD. XV. 22.) A szülők utáni örökrésznek, a testvértől testvér részéről megszerzése folytán, a szerző testvér szerzeményéül nem az örökrészért adott ellenérték, hanem maga az örökrész tekintendő, még pedig az esetben is, ha az adott ellenérték az örökrész valóságos értékénél kisebb volna is. (187/1904. Dt. 4. f. L 175.) Szerzeményi vagyont képez azon dolog, melyet valaki vétel útján szerez és annak vételárát kifizeti. Azon körülmény, hogy kitől kapott pénzen vétetett az meg, a dolog szerzeményi vagy ági voltának megítélésénél nem döntő; mert habár a vétel a szülőktől kapott pénzen és a szülők közbenjárása mellett történt volna is, a megvett dolog még sem a szülőktől szállt a vevőre. (1889. ápr. 2. 9720/88.) A vétel útján szerzett ingatlanok szerzeményi jellegűek akkor is, ha megszerzésükre ági érték fordíttatott. Az örökhagyó hagyatékaként maradt ingatlanok tehát az örökhagyó szerzeményi vagyonának tekintendők. Ezért és mert az örökhagyó nem végrendelkezett és utána lemenő örökös nem maradt, a megjelölt ingatlanokra az örökhagyó hátrahagyott házastársát illette meg a törvényes öröklési jog. Az örökhagyó végrendelet — és lemenők hátrahagyása