Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)
Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. 121 Az örökhagyó hiányzó ági vagyona ugyanis egyúttal a közszerzemény szempontjából az ő hiányzó különvagyona volt, amelyért a házasság alatt keletkezett szerzemény is egészben •szavatol. (C. 642/1929. J. H. V. 775.) A közszerzeményi vagyon fele közszerzői jog alapján illeti az I. r. alperest, annak az örökhagyót illető másik felében 6 az örökhagyó egyéb szerzeményi vagyonában pedig ő a törvényes örökös, akit csak az a kötelezettség terhel, hogy az örökhagyó hiányzó ági vagyonának értékét az örökhagyó szerzeményi vagyonából, amennyiben pedig az ági vagyon elidegenítése a vele fennállott házasság alatt következett be, annyiban az ági vagyonnak, mint különvagyonnak értékét az egész közszerzeményből, annak tehát az őt közszerzői joga alapján megillető fele részéből is az ági örökösöknek megtérítse. Az, hogy a szerzés az elidegenített ági vagyonból (illetve különvagyonból) történt és hogy a szerzett vagyon értéke a hiányzó ági vagyon értéke alatt marad, a dolgon a 228. és 419. számú határozatok szerint nem változtat. (C. I. 3121/1931. J. H. VI. 813.) Nem szolgálhat az ági örökös öröklési igényének kielégítésére olyan szerzeményi vagyon, amelyet az örökhagyó magától a szerzeményi örököstől eredő ajándékozás útján szerzett, mert ez végeredményben egyjelentőségű volna azzal, hogy az ági öröklési igényt a szerzeményi örökös saját vagyonából elégíti ki. (C. I. 841/1930. J. H. IV. 1265.) 3. Szerzeményi vagyon. L. a Mt. 1795. §-ánál közölt határozatokat is. A testvér által nővére kiházasításakor, de nem osztályrész fejében adott ingó tárgyak ajándéknak lévén tekintendők, a megajándékozott nővérnek elhalálozása folytán, mint ági vagyon vissza nem követelhetők, azok tehát a nővér szerzeményét képezik. (1887. jún. 27. 3842.) A hagyatéki vagyon szerzeményi jogi természetén nem változtat az, hogy öröklött pénzen, vagy ennek tekintete alá eső pénzen vétetett s annak szerzeményi minőségét az állapítja meg, hogy azt az örökhagyó vette és kifizette. (5922/1901.) Az a vagyon, amely az örökhagyóra szüleitől hárult, a nagyszülőkre nézve, akik annak a vagyonnak tőlük származását bizonyítani nem tudják, szerzeményi vagyon természetével bir s abban a lemenők, hitvestárs és szülők s ezektől leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó után a nagyszülőktől származó legközelebbi oldalrokon örököl. (1884. szept. 27. 2620.) Azonos: 842/1902. Dt. 3. f. XXIII. 148. Az überlandialÍ9 földek annak szerzeményét képezik, aki azokra a tulajdonjogot megszerezte s e földekre vonatkozó haszonbérleti jognak a most említett szerző előde elhalálozása