Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

98 Jász-kún hitvestársi öröklés. zasság tartamán elidegeníttettek, csupán az ezekért befolyt vételárat igényelheti, mert az elidegenített külön vagyontárgyak helyébe a befolyt vételár lép. Ezzel szemben azonban bizonyítani lehet, hogy a feleség külön vagyonát a házastársak a férj vagyonával össze nem vegyítve külön kezelték, amely esetben a feleség vagyonából elidegenített ingók vételárából szerzett ingóságok nem válnak a főszerző férj tulajdonává, hanem az újonnan szerzett ingók az elidegenített vagyon helyébe lépnek s így ebben az esetben a feleséget nem a befolyt vételár, hanem az ebből szerzett vagyontárgyak illetik. (P. I. 1741/1922. — MD. XVI. 73.) Felperes és néhai férje a per adatai szerint együttélésük alatt jászkún területi lakosok voltak, akikre mint ilyenekre a jászkún statútum szabályai nyernek alkalmazást. E statútum szabályai oly általános jellegű területi jognak tekintendők, melyek a jászkún területen községi illetőséggel és állandó lakással bíró minden polgárra egyaránt hatályosak, amiből következik, hogy a jászkún polgár hagyatéka körül felmerült vitás kérdések elbírálásánál az ideiglenes törvénykezési szabályok által fenntartott jászkún statútum, mint partikuláris jognak a rendelkezései hivatalból nyernek alkalmazást, tekintet nélkül arra, hogy azokra a felek hivatkoztak-e vagy sem, s e rendelkezések a jászkúnokra vonatkozólag is csak abban az esetben mellőzhetők, ha a házasfelek a közszerzeményt a nő javára szerződésileg állapítják meg, avagy azt az örökösök az özveggyel szemben kifejezetten elismerik. Alaptalan I. r. alperesnek az az ellenvetése, hogy jóllehet felperes keresetében közszerzemény alapján tulajdonjogi igényt érvényesített, az elsőbíróság részére hitvestársi öröklési jogot ítélt meg, mert a jászkún nőnek közszerzői minőségén alapuló joga a hivatalból alkalmazandó jászkún statútum által szabályozott özvegyi öröklésben nyer megoldást, vagyis a keresetbe vett közszerzeményi jogok helyébe lép a statútum által ezek kárpótlásául megállapított hitvestársi öröklési jog. Az elsőbíróság helyesen állapította meg, hogy felperes közszerzőnőnek nem tekinthető, ez okból csupán az örökhagyó ingó szerzeményéből egy örökrészre tarthat igényt. örökhagyó után négy gyermek maradt, felperest tehát a statútum 2. §-a értelmében örökrészül az örökhagyó hagyatékául leltározott és a szerzeményi ingó vagyonnal egy tekintet alá cső takarékpénztári betét egyötöd része illeti meg. (Rp. I. 473/1919. Mjog Tára I. 8.) Annak megállapításánál, hogy a nőnek van-e közszerzeményi igénye, a férjnek a házasságkötés idején fennálló személyi állapota, — a hitvestársi öröklési igény elbírálásánál pedig a férjnek az elhalálozáskor volt községi illetősége irány-