Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Jász-kún hitvestársi öröklés. gg adó. Az alperes közszerzeményi és az örökhagyó után való öröklési igényének eldöntésénél a jászkún statútumokban foglalt jogszabályok és az azokhoz fűződő bírói gyakorlat irányadók. E jogszabályok értelmében a jászkún nőt, ha maradék van, — értvén a maradék alatt az oldalági rokont is, — a férje hagyatékához tartozó ingatlanból hitvestársi öröklés címén tulajdonul semmi sem illeti. Az alperes tehát az örökhagyó hagyatékaként felvett ingatlanokra — tekintet nélkül arra, hogy közkereső volt-e vagy sem, — öröklés címén tulajdonul igényt nem támaszthat. A jászkún statútumok értelmében a közkereső nőt azonban az ingatlanokba befektetett abból a pénzösszegből, amelyre nézve közkereső volt, egy örökrész illeti meg. Az a körülmény, hogy az alperes a most megjelölt ingatlanok fele részét már megkapta tulajdonul, nem akadályozhatja meg a befektetett pénzösszegre vonatkozó öröklési jogának érvényesítését, mert mint közkereső nőt megillette az alperest az ingatlanok feléhez való tulajdonjog közszerzemény címén — és ettől függetlenül megilleti a férj jutalékába befektetett pénzösszegre a törvényes öröklési jog. Azokat az ingókat illetően, melyekre az alperes közkeresőnek nem tekinthető, a jászkún statútumok értelmében az alperest csak egy örökrész illeti. Az alperes örökrészének meghatározásánál azonban csak azoknak a törzseknek száma jöhet figyelembe, mely törzsek után az örökhagyó hagyatékában törvényes öröklésre hivatott lemenők maradtak. E szerint csak az apai két nagyszülő jöhet számításba az örökrészek meghatározásánál; minélfogva az alperest illető örökrész a hagyatéki ingók egyharmad részének felel meg. (P. I. 3505/1926. J. H. II. 239.) E. H. 810. sz.: A jász vagy kún férj hitvestársát megillető örökrész mennyisége nem az örökösök száma, hanem az örökhagyó után közvetlenül törvény szerint öröklésre hivatott törzsek szerint és az ezeket illető örökrész arányában állapítandó meg. (P. L 3973/1925., P. H. T. 810.) Az ingatlanokat az örökhagyó és az alperes közösen vették, az adásvevési szerződésekben az alperes vevötársként van feltüntetve s így együtt keresőnek veendő. A jászkún V. statútum 1. §-a értelmében az együttkereső özvegyet az ingatlanok szerzésére fordított pénzösszegből egy örökrész illeti. Az alperes azonban az ezekbe az ingatlanokba fektetett pénzösszegnek őt illető fele helyett az ingatlanok megvételekor az ingatlanok felét kapta, ezzel az V. statútum 1. §-a értelmében az együtt keresés címén támasztható öröklési igénye ki lett elégítve. (810. számú EH.) (C. I. 1854/1930. J. H. VI. 1246.) A jászkún férjnek a neje után való öröklési jogára nézve az országos jog szabályai alkalmazandók. (C. I. 7671/1928. MD. XXIII. 53.) 7*