Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

28 Mt. 1770. §, Méltatlanság az öröklésre. Az id. törv. szab. 7. §-ának ut. bek. értelmében a szülők gyerme­keiket érdemetlenségi esetekben az örökségből kitagadhatják s a szülő halálát okozó szándékos sértés a legsúlyosabb érdemetlen­ségi eset. Igaz ugyan, hogy a törvénynek most említett intézke­dése az örökhagyó akaratától tétetik függővé, a bűnügy adatai szerint azonban az örökhagyó az alp.-től szenvedett sértések után rövid idő múlva meghalt és a vizsgálóbíró által történt ki­hallgatáskor csak annyit tudott kinyilatkoztatni, hogy az alp. megbüntetését kívánja; amiből az tűnik ki, hogy az örökhagyó a sértés után végrendelkezésre már képes nem volt s ezzel szem­ben alperes az ellenkezőt be nem bizonyította. Olyan esetben pedig, midőn az örökhagyó az örökös bűnös cselekménye követ­keztében végakaratát nem érvényesítheti és ekként az id. törv. szab. 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örök­ségbea részesíteni a törv. célzatával össze nem egyeztethető; általános jogszabály lévén, hogy a bűntett a tettes előnyére jog­forrás nem lehet. (1895. jan. 31. — 11.595.) Régi törvényeink hatálya az 0. É, 1. §. értelmében vissza­állíttatván, azoknak rendelkezései a változott viszonyoknak megíelelőleg alkalmazandók és a bíróság, melynek kezében a törvény holt betűinek élni és a viszonyokhoz alkalmazkodni kell, van hivatva arra, hogy azon célokat, melyeket a törvény oltal­mába vett, a régi törvény intentiójához képest a változott jog­élet és változott viszonyok között is védelemben részesítse és a törvényhozó akaratát a viszonyok változtával is megfelelő ér­vényre emelje. Régi törvényeink, habár azoknak a Hk. I, r. 105. címének magánjogi tekintetben ma is érvényben levő intézkedé­sén kívül, a Hk, 14. és 16. címének, valamint a Hk. II. r. 43. címének és az 1625: VI. t.-c-nek az 1723: XI. t.-c. által már eny­hített azon rendelkezései, melyek a hitvestárs meggyilkolását az örökösödés fonalát megszakító hűtlenség esetei közé sorozták, mind a büntetőjogi minősítés, mind magánjogi beszámítás tekin­tetében változást szenvedtek is: félre nem magyarázható mó­don fejezik ki azon célzatukat, hogy a házastársak azon cse­lekményeit magánjogi következményeikben az örökösödésre is kiható eszközökkel is sújtani és megtorolni kívánták. Régi tör­vényeink tehát a mai jogfelfogásnak megfelelő tüzetes intézke­dés hiányában is elegendő elvi alapot nyújtanak arra nézve, hogy a házasság erkölcsi alapját sértő cselekedetek durvább ne­mei a hitvestárs vagyonábani részesülés előnyétől megfosztó okok közé sorozhatok legyenek és ha a régi kor felfogásához képest a bűnös cselekménnyel előző vagy utólagos viszonyban levő cselekmények mérlegelésénél a bírónak nagyobb tért en­gedvén, a bűntettel közelebb vagy távolabb kapcsolatban hoz­ható cselekmények beszámítása tekintetében tüzetes intézke­dést nem tartalmaznak is, kell hogy a változott jogélet és vál­tozott viszonyok között a bíróság védelembe vett cél szempont­jából és a törvény szelleméből önállólag állapíthassa meg azo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom