Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre 29 kat az okokat, amelyeknek a konkrét esethez képest az öröklésre érdemtelenítő hatályt tulajdoníthat. Felp. a per adatai szerint mint férje gyilkosának pártolója az arra illetékes bünfenyítő úton hozott ítéletek értelmében a férje gyilkosával folytatott szerelmi viszonyból kifolyólag, bűnpártolás vétségében mondatik ki bűnösnek. Ha a bűnpártolás vétségének büntetőjogi fogalma az előleges részvételt és a bűnrészességet kizárja is, a bűnpártolás azon cselekménye, melyben felp, bűnösnek kimondatott, jelen esetben a bűnfenyítő határozatok értelmében házasságtörésben vagyis a házassági hűség megszegésére visszaviendő indokban lelvén alapját: visszahatásában és lélektani motívumaiban ép oly durván sérti meg a házasságnak törvény által oltalomba vett erkölcsi alapját, amely a házas életet megszakította, minek következtében ki kellett mondani azt, hogy azon nő, ki férje gyilkosával házasságtörő szerelmi viszonyt folytalván, a gyilkosság elkövetése után a gyilkost pártolásban részesíti, régi törvényeink szellemében nem érdemes arra, hogy férje vagyonában örökösödjék és a gyilkosság folytán vagyoni előnyben részesüljön. (1891. jún. 17. 10.020/1890.) Azonos tartalmú: C. 1172/99., amely esetben a férj nején halált okozó s. t. sértést követett el, melyet neki felesége meg nem bocsátott, tehát annak magánjogi következményeit el nem engedte. A hitves halálát okozott szándékos testi sértés, még ha a szándék nem az élet kioltására irányúit ís, a legsúlyosabb érdemtelenségi eset. Ha az örökhagyó az örökös bűnös cselekménye következtében végakaratát nem érvényesítheti, a különben a törvényes örökös az örökségben nem részesíthető. — Az érdemetlenné vált örökÖ9 úgy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt halt volna meg. (2577/906. MD. I. 183.) Az, ki az örökhagyó ellen gyilkosságot követett el, a meggyilkolt utáni öröklésből mint érdemtelen ki van zárva, amenynyiben pedig a törvényes örököstől ily esetben a törvény által biztosított öröklési jog is megvonható, még inkább indokoltnak mutatkozik az, hogy, ha az a személy követ el gyilkosságot az örökhagyó ellen, aki nem vérségi összeköttetés és abból folyó törvényes öröklési jog alapján, hanem csak az örökhagyó által alkotott végrendelet alapján van hivatva a hagyatékból mint örökös vagy mint hagyományos részesülni, az örökhagyó által neki szánt előnytől a törvényes örökösök fellépése folytán megfosztható legyen, továbbá mert a végrendelet részbeli hatálytalansága éppen az alperes kiskorú gyermekei mint törvényes öröklésre is hivatott örökösök javára szolgálván, az alperes által elkövetett bűntettnek természetes és jogszerű következményei által az adott esetben kizárólag csak az alperes sujtatik. (1893. máj. 17. — 9739/1892.) A vértagadás tekintetében előbb fennállott törvények (Hk