Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1769. §. Kiesés az öröklésből. 23 Kiesés az öröklésből. 1769. §. Nem örökölhet és ennélfogva épúgy, mint az, aki nem éli túl az örökhagyót, kiesik az őt különben megillető öröklésből: 1. aki az öröklés megnyíltakor általában vagy az öröklés tárgya tekintetében jogok szerzésére a törvény szerint képtelen; 2. aki az öröklésre méltatlan; 3. aki vagy akire kihatóan más lemondott az öröklésről, abban a részben, amelyre a lemondás kiterjed; 4. akit az örökhagyó az öröklésből kirekesztett, abban a részben, amelyre a kirekesztés vonatkozik; 5. aki az örökséget vagy a hagyományt visszautasította, arra az öröklésre nézve, amelyre a visszautasítás vonatkozik. Általában megegyezik fennálló jogunkkal. Ad. 1, pont: 1. a Mt. 1767. §-ánál közölteket; ad 2. pont: 1. Mt. 1770—1771. §§.; ad 3. pont: 1. Mt. 1772—1780. §§. és az alább közölt két határozatot, melyek szerint az örökrészére kielégített örökös is kiesik; ad 4. pont: 1. Mt. 1783. §-t és az ahhoz írt jegyzetet. Kielégített örökös kiesése. Az örökhagyó által kielégített örökös az örökségi kapcsolatból kiesik akként, hogy sem az örökös, sem a neki juttatott érték számításba nem jön. (801/1911. MD. V. 175.) Jogszabályaink értelmében a szülő által még életében az örökrészre nézve kielégített gyermek úgy tekintendő, mintha az öröklési kapcsolatból kiesett volna, (P. I. 6625/1924. PJE. I. 21.1.) 3. Méltatlanság az öröklésre. 1770. §. Méltatlan az öröklésre: 1. aki az örökhagyó életére tört; 2. aki az örökhagyót szándékosan és jogellenesen oly állapotba hozta, amelynek következtében többé végintézkedést nem tehetett vagy végintézkedését vissza nem vonhatta;