Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

120 Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog. zastársa az örökös: ilyenkor az ági vagyon beleesik a szerzeménybe s a nem-ági szülőnek nincs mit haszonélveznie. Ezen a helyzeten csak az segítene, ha a szülőnek a házastárs mellett valamely állagbeli örökrészt adnánk. Ámde ez a házastárs öröklését a mai joghoz viszonyítva nagyon is megszorítaná. Bizonyos mértékig azonban az említett esetekben ís gondoskodik a Mt. 240. §-a a megszorult szülőről az örökhagyó eltartási kötelezettségének az örökösre való átvitele útján, mely viszont nem teszi feleslegessé a szülői haszonélvezet intézményét. Mert a tartás csak úgy száll át az örökösre, ha már az örökhagyót is terhelte, vagyis ha a szülő már az örökhagyó életében a tartásra igényt nyitó rászorultság állapotába jutott; ellenben a szülői haszonélvezet független a szülő rászorultságától. Azonkívül a szülői haszonélvezet dologi jogosultságot ad az önkielégítés előnyös helyzetével; míg az eltartás csak követelési jog, melyet nemteljesítés esetében mindig külön kell bíróság előtt érvényesíteni." (Ptkj. ind. IV. kötet, negyedik fejezet, 1.—2, pont.) A hagyomány szabályainak megfelelő alkalmazása. 1811. §. Az ági örökségre, amennyiben a törvény mást nem rendel, a hagyomány szabályait kell megfelelően alkalmazni. Lényegileg így van most is, mert az ági öröklés mai jogunkban sem egyetemes, hanem különös jogutódlás, azaz voltaképen törvényes hagyomány. Miután az ági öröklésre jogosultnak csak követelési joga van a törvényes örökös ellen az ági vagyon kiadására (1796. §.) és az ági vagyon nem egyéb bizonyos vagyonértéknél (1795. §.), amely elvileg pénzben jár (1808. §.): az ági örökös sohasem dologi (az Mt. terminológiája szerint: közvetlen), hanem csak kötelmi hagyományos. [A hagyomány szabályait 1. az 1924—1948., 1993—1994., 2044., 2055—2072., 2083., 2088. és 2094—2098. §-okban.] IV. Özvegyi jog, Bevezetés. I. A Mj. az özvegyi jogot a mai jog értelmében tartja fenn: az özvegyet amennyiben nem ő az örökös, özvegysége idejére férjének egész hagyatékára kiterjedő, de az ivadék által megszorítható haszonélvezeti jog illeti, mely az ági va-