Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog. 121 gyonra is vonatkozik. ,.Ez a rendszer a felmenőkkel és az oldalrokonokkal szemben az özvegyet a hagyaték haszonvételére nézve abban az elsőbbségben részesíti, amely családi állásának megfelel, anélkül, hogy az ági vagyon állagát a családtól elvonná; az örökhagyó ivadékaival szemben pedig ez a rendszer biztosítja azt. hogy az özvegy ugyanabban a vagyoni helyzetben maradjon, amely öt férje életében is megillette, s hogy se több, se kevesebb ne jusson neki. mint amennyit illendő ellátása megkíván." (Polg. tvk. jav. Indokolása. IV. kötet, harmadik fejezet. 1, alatt.) II. Az özvegyi jog nem állagöröklés, hanem olyan öröklési jogutódlás, melynek tartalma: haszonélvezet. Ebből a tartalmi korlátozásból következik, hogy nem egyetemes, hanem singularis jogutódlás, mert kiterjed ugyan elvileg a hagyatéki vagyon egészére (amennyiben abban az özvegy mint örökös nem részesedik), tehát az azt alkotó összes jogokra, de nem e jogok egész tartalmára, hanem e tartalomnak csak egy meghatározott részére, t, i. azok haszonélvezetére. E különös (nem egyetemes) jogutódlásnak tartalma azonban nem követelés az örökössel szemben (mint az ági öröklésre jogosulté), hanem dologi jog (haszonélvezet szolgalma), amelyet az özvegy az örökhagyó halálával ipso facto szerez meg (1812. §.), tehát a dologi (közvetlen) hagyománnyal rokon természetű. III. Az özvegyi jog öröklési (nem pedig házassági vagyonjogi) intézmény lévén —• bár az Mt. 1766. §-a nem említi fel a hagyatékban özvegyi jogon való részesedést mint öröklést — érvényesek rá a méltatlansági (érdemtelenségí) általános okok (1770. §.). Ezenfelül azonban jogrendünk és vele egybehangzólag a Mt. is, az özvegyi jogra nézve további különös méltatlansági eseteket ismer (1823—1824. §§.). tehát erészben az általánosnál szigorúbb mértéket állít fel. IV. Az özvegyi jognak egyik sajátsága, amely minden más örök jogi igénytől megkülönbözteti, az, hogy terjedelmileg változhatik: elvi terjedelméből bizonyos esetekben egy minimális mértékre szorulhat össze. Ez a megszorítás (korlátozás) intézménvével függ össze (1. 1813—1815. §§.). V. Az özvegyi jog anyagilag nem szorítkozik a törvényes örökösödés körére, mert az özvegy a végrendelettel szemben is igénnyel bír a megszorított mértékű özvegyi jognak megfelelő juttatásra (1816. §.), sőt ez az igénye bizonyos feltételek mellett a férj ingyenes vagyoncsökkentést eredményező ügyletei ellenében is védelmet élvez (1822. §.). Ez a két mozzanat egyenesen kötelesrész-jelleget ad az özvegyi jognak. VI. Mai jogunk ismer egyrészt rendi eltérést az özvegvi jog szabályozása terén (1840: VIII. t.-c. 18. §-a, 1. Mt. 1814. §-ánál); másrészt bizonyos partikuláris eltérést (jászkún V. statútum 1. §-a, 1. a 161—163. oldalon „Jászkún özvegyi jog" cím alatt). A Mt. mindkettőt elejti.